Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: néptáncos-vőfély
„Bátorkodtam táncos lábaim mellé vállamra venni a vőfélybotot.”
Ifj. Kokas Károly neve sokaknak ismerős Kárpátalján és Magyarországon is. A tiszapéterfalvi fiatalember a néptáncos élet egyik kiemelkedő tehetsége. Nemcsak élteti hagyományainkat, hanem átörökíti azokat a fiatalabb generáció számára is.
Kedves Karcsi, mivel tölti mostanában egy néptáncos a szabadidejét a jelenleg kialakult helyzetben? A közösségi oldalán számos inspiráló videóját, kihívását láthattuk, amely egy kis időre elfeledtette velünk a világeseményeket.
Elsősorban a szeretteimmel töltöttem az időmet, de igyekeztem kapcsolatban maradni a tanítványaimmal is, hisz ők is a nagycsaládhoz tartoznak. Bár furcsán hangozhat, hogy én, aki szinte mindig a családdal együtt, közösen veszek részt számos rendezvényen, mégis úgy érzem, hogy felejthetetlen, értékes perceket tölthettem el velük. Közben hódolhattam az egyik kedvenc időtöltésemnek, a barkácsolásnak, mellette pedig dudorásztam, előjöttek a különböző népi rigmusok, vőfélyversek, amelyek mindig is közel álltak hozzám. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon szeretek beszélgetni és anekdotázni.
Ha jól értem, a néptánc mellett másik szíve csücske a vőfélykedés. Hogyan jött az ötlet, hogy kipróbálja magát ebben a szerepben?
Legelső vőfélykedésemkor a szomszéd legény párját kértem ki, ekkor még csak 14 éves voltam, közben folytattam tanulmányaimat, és tanítottam, valamint a Kokas Banda népzenei együttes szólistájaként csak baráti felkérésre hódoltam a szenvedélyemnek. A közelmúltban pedig kiházasítottuk lánytestvéremet, és ekkor tudatosodott bennem, hogy szeretnék segítőtárs lenni még több fiatal pár életének egyik legfontosabb napján. Hisz egy vőfély nemcsak verssel, anekdotázással színesíti meg ezt a különleges napot, hanem az ifjú pár és a násznép igényeit figyelembe véve fő feladata az esküvői menet zökkenőmentes lebonyolítása, irányítása és teljeskörű támogatása, az események helyes mederbe terelése. Hagyományőrzés, ősi kultúránk értékeinek éltetése, az új család első napjának köteléke nagyon fontos számomra. Maga a lakodalmi szokások a legvidámabbak, legszínesebbek közé tartoznak, a szertartások mind arra irányulnak, hogy bevonzzák a jót, s a lakodalmas háztól távol tartsák az ártó szellemeket.
Milyen forrásból merít egy-egy vőfélykedés kapcsán?
Vőfélyverseimet Kárpátalján gyűjtött lakodalmas szokásokból állítottam össze, régi vőfélyek elbeszélései alapján. A hagyomány szerint a táncot a menyasszonnyal kezdjük, és a szakácsasszonnyal végezzük. A vőfélynek biztos szövegtudással kell rendelkeznie, ismernie kell az eseményhez kapcsolódó verseket, rigmusokat, a népi hagyományokat, és fel kell készülnie a váratlan helyzetekre. Az ő feladata, hogy megoldja a felmerülő problémákat, s emellett a násznép és az ifjú pár jól érezze magát. Megjelenésem kapcsán előnyben részesítem a magyar népi viseletnek megfelelő öltözéket. Továbbá nélkülözhetetlen kiegészítő kellék a fokos, a kulacs és a vőfélybot, amit a lányos háznál szalaggal díszítenek fel. A vőfély nem attól válik hagyományőrzővé, hogy népies öltözetet vesz magára, a titok nyitja a hagyományok ismeretében, tiszteletében, ápolásában, továbbörökítésében és a rátermettségben rejlik. Jókedvű, családközpontú magyar embernek tartanak, ezt a virtust szeretném átadni a leendő ifjú pároknak életük egyik legszebb napján. Ha egy egyenes beszédű, víg kedélyű vőfélyt keresnének, s maradandó emlékre akarnak szert tenni, várom megkeresésüket bizalommal! A lakodalom egyik elmaradhatatlan eleme az élő zene; a Kokas Banda segítségével még színesebbé és hangulatosabbá tehetjük ezt a csodás napot az ifjú pár és családja számára, s a násznép is maradandó élménnyel gazdagodik!
Jó, ha az ember olyasmit csinál, amit igazán szeret, így nem is munkáról van szó, hanem hobbiról. Kokas Károly esetében pedig nemcsak a tánc és a vőfélykedés szeretetéről beszélhetünk. Tehetség nélkül mindez elképzelhetetlen.
További sok sikereket kívánok a táncban, és kívánom, hogy számos ifjú párnak színesítse jókedvvel élete legszebb napját.
„Rossz néven ne vegyék, hogy beköszöntem,
Mert ma egy hű párnak követe lettem.
Ha netán akarnak valamit üzenni,
Még az ajándékot is el tudom venni”
Cs. P. A.
Kárpátalja.ma