Nagycsaládok Kárpátalján: a Barancsik család

A gyermek áldás, még akkor is, ha nem éppen akkor érkezik a családba, amikor tervezzük, vagy ha betegség nehezíti meg az életét. A Beregszászban élő Barancsik házaspár nem tervezett sok gyermeket, de úgy alakult, hogy a Jóisten öt életet bízott rájuk, akiket igyekeznek legjobb tudásuk szerint szeretetben felnevelni.

A feleséggel, Zsuzsával beszélgettem.

Ismerjük meg őket!

 

– Honnan származtok?

– A férjemmel, Zoltánnal mindketten beregszászi születésűek vagyunk. Én nagycsaládban nőttem fel, egy húgom és egy öcsém van. A Beregszászi 6. Sz. Általános Iskolába jártam, de a kilencedik osztály befejezése után nem tanultam tovább.

 

– Miért hagytad abba a tanulmányaidat?

– Szegény család voltunk, nehezen éltünk. Az édesanyám háztartásbeli volt, az édesapám gyárban és építkezéseken dolgozott. A testvéreim még tanultak, szükség volt a keresetemre, ezért az általános iskola után az egyik beregszászi varrodában helyezkedtem el.

 

– Mikor találkoztál a pároddal?

– Gyermekkorom óta ismerem őt és 12 éve vagyunk egy pár. 15 évvel idősebb nálam. Elvált, az első házasságából két fia született. A szüleim éppen ezért eleinte ellenezték a kapcsolatunkat, de aztán elfogadták Zoltánt.

 

– Hol telepedtetek le?

– A szüleim segítségével kaptunk egy kis házat Beregszászban, oda költöztünk be. Mi is nagyon szegényen kezdtük meg a közös életünket: egy ágyunk és egy szekrényünk volt a szoba-konyhás házban. Ezért nem is gondolkodtunk nagycsaládban.

 

– Mikor született meg az első gyermeketek?

– Egy év múlva, 2002-ben jött a világra Roland. Koraszülött volt. Aztán három hónaposan majdnem elveszítettük, az orvosok sem tudták, hogy mi a baja. Hála Istennek sikerült őt megmenteniük, de egy ideig még beteges volt. Emiatt sokáig otthon voltam vele, majd a beregszászi piacon dolgoztam eladóként. Zoltán először Magyarországon vállalt idénymunkát, de aztán hazajött és egy fatelepen helyezkedett el.

 

– Mikor vállaltatok újabb gyermeket?

– 2005-ben született meg Noémi lányunk, hála Istennek ő teljesen egészségesen jött a világra és később sem volt gond vele.

Más szempontból voltak problémáink: Zoltánnak egy időben alkoholgondjai voltak, ami megnehezítette a család életét. Aztán sikerült letennie a poharat, s kilenc éve nem iszik. Ő is belátja, hogy jobb így.

 

– A problémák elsimultak, mégsem terveztetek újabb gyermeket.

– Nem akartunk több gyermeket. Kicsi volt a házunk, előbb szerettük volna kibővíteni. Közben én is munkába álltam az egyik beregszászi gyárban, a Bereg Kábelnél. Aztán mégis állapotos lettem. Egészen a hetedik hónapig dolgoztam, de valószínűleg nem tett jót a baba fejlődésének az a környezet, ahol a munkámat végeztem. 2009-ben született meg Dominika 1500 gramm súllyal, emellett érszűkülete volt. De nagyon erős volt benne az élni akarás, s jól reagált a kezelésekre. Noha a mai napig szív- és idegorvoshoz járunk, szépen fejlődik értelmileg és testileg is. Egyedüli problémánk, hogy alacsony termetű, de mivel októberi születésű, csak hétévesen adjuk iskolába, addig is nő még egy kicsit.

– Hamarosan újabb gyermek érkezett a családba…

– 2011-ben született meg Patrik. Dominikához hasonlóan őt sem terveztük. Viszont az ötödik gyermekünket, Jázmint már akartuk. 2014 áprilisában jött a világra.

Nagyon várták a testvérei a születését. Hála Istennek ő is teljesen egészséges.

 

– Ki segít a gyermekek gondozásában?

– A férjemmel csak egymásra számíthatunk. Édesanyám is beteges, csak keveset tud segíteni. A nagyobb gyerekek is kiveszik a részüket a feladatokból, reggelente, amikor iskolába mennek, beadják az óvodába Dominikát és Patrikot.

 

– Hogy telik egy napotok?

– Zoltán korán indul munkába. Bepakolom a táskába az ebédjét, amelyet magával visz. Aztán a gyerekek uzsonnáját csomagolom be. A nagyok egyedül öltöznek fel, Dominikát és Patrikot én készítem el. Roland és Noémi a 6. számú iskola tanulói. Délutánonként egy napközis otthonba járnak a Majakovszkij utcába. Ott uzsonnát és vacsorát kapnak, elkészítik a házi feladatot, illetve egyes tantárgyakból külön korrepetálják őket. Hat órakor jönnek onnan haza. Ha kell, akkor még otthon is tanulunk.

 

– Hogy megy a tanulás a gyerekeknek?

– Eddig jó tanulók voltak, mostanában egy kicsit elengedték magukat.

 

– Mivel töltitek a hétvégét?

– A vasárnap a család pihenőnapja, de a párom néha még akkor is dolgozik.

Vallásos család vagyunk, a beregszászi római katolikus templomba járunk. Én általában a szombat esti szentmisére megyek el, a gyerekek pedig a vasárnapi szertartáson vesznek részt, míg én otthon maradok Jázminnal.

Emellett kikapcsolódási lehetőséget adnak a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE) programjai. 2012 decemberétől vagyunk a KMNE tagjai, azóta több rendezvényen is részt vettünk. Eljutottunk az általuk szervezett tiszapéterfalvi gyermeknapra és a beregszentmiklósi nagycsaládos hétvégére. A gyerekek nagyon élvezték az ottlétet.

 

– Milyen terveitek vannak?

– Lassan bővítgetjük a házat, most már két szobánk van, de szeretnénk, ha külön helyiségük lenne a lányoknak és a fiúknak. Fürdőszobánk sincs még. A „Nieuwleusen-Karpaty” Jótékonysági Alapítvány vezetője, Bárdos Péter segített nekünk, hogy bevezessük a gázt a házba, illetve tetőanyagot vett számunkra. Jövő nyáron tervezzük a tetőszerkezet cseréjét.

 

– Isten áldja meg a családotokat, hogy egészségesek legyetek és sikerüljön megvalósítani a terveiteket!

Marosi Anita

Kárpátalja.ma