Nagycsaládok Kárpátalján: a Gácsi család
A Beregszászi járáshoz tartozó Zápszonyban él a fiatal zenepedagógus házaspár, Gácsi András és Klára. Tizennégy éve házasok, és négy gyermek szülei. Klárával zápszonyi otthonukban beszélgettem a családról és annak ügyes-bajos hétköznapjairól.
Ismerjük meg a Gácsi családot!
– Honnan származtok a férjeddel?
– András egy beregszászi nagycsaládban nőtt fel, két húga van. Jómagam zápszonyi születésű vagyok, a húgommal itt nevelkedtünk, ezen a településen. Itt jártam általános iskolába is. A szüleim zeneiskolába is beírattak, ahol zongorázni és csellózni tanultam.
– Hol folytattad a tanulmányaidat a kilencedik osztály befejezése után?
– Az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolába kerültem, ahol a cselló lett a hangszerem. Négyéves képzés után kaptam zenetanári diplomát.
– Hol álltál először munkába?
– A Mezőkaszonyi Művészeti Iskolába kerültem, ahol csellót oktattam a gyerekeknek.
– Mikor ismerkedtél meg Andrással?
– Ungváron találkoztunk. Ő is zenepedagógusnak tanult. Mindketten 2001-ben végeztünk. Két év múlva, 2003-ban kötöttünk házasságot.
– Hol telepedtetek le?
– Zápszonyba, az én szüleimhez költöztünk, azóta is velük élünk.
– Csakhogy időközben szépen bővült a család…
– Így van. Négy gyermekünk született. Mindig is nagycsaládra vágytam. A férjem is hasonlóan gondolkodott.
– Mikor született meg az első gyermeketek?
– Johanna lányunk 2007-ben jött a világra Munkácson. Kinézetében és természetében is leginkább az édesapjára hasonlít. Eleven, szókimondó gyermek. A Zápszonyi Általános Iskola ötödik osztályos tanulója. Az alsós osztályokban jó volt a tanulmányi eredménye. Számos jutalomkiránduláson is részt vehetett. A felső tagozaton már nagyobb a követelmény, hamarosan meglátjuk, hogy hogyan a teljesített az első félévben.
– Zenét is tanul Johanna?
– Igen, első osztályos korában beírattuk a művészeti iskolába. Hegedű a hangszere. Sajnos eddig nem igazán szerette meg.
– Térjünk vissza Johanna testvéreire!
– 2009-ben született meg Áron, majd őt követte 2012-ben Eszter lányunk és 2014-ben András fiunk. Áron másodikos a helyi iskolában, valamint csellózni tanul. Egyre ügyesebben játszik rajta. Ő csendes, szófogadó gyermek. Szeret a barátaival futballozni. Eszter most abban a korban van, hogy példaképet keres, akit követhet. Leginkább Johannára akar hasonlítani. András még kicsi, nem tudom, hogy milyen lesz a természete. Kinézetre az édesapjára hasonlít.
– Nagyon szép bibliai eredetű neveket választottatok a gyermekeiteknek. Gondolom, ez nem véletlen.
– Vallásos család vagyunk. A helyi református gyülekezethez tartozunk. Még 2004-ben – miután elvégeztem a kántorképzőt Beregszászban – vállaltam el a kántori szolgálatot a templomban. Az énekek vezetése mellett orgonálok is az istentiszteleteken.
– A négy testvér közül ki kivel találja meg leginkább az összhangot?
– Eddig többnyire a két idősebb kereste egymás társaságát, illetve a két kisebb gyermekünk játszott egymással. Általában nincs gond a viselkedésükkel. Gyakran nálunk tartózkodnak az unokatestvéreik, így mindenki megtalálhatja a játszótársát.
– Hogyan éltétek meg a karácsony ünnepét?
– Istentiszteleten voltunk. Johanna és Áron énekelt és verset mondott a templomban. Utána megajándékoztuk egymást, és meglátogattuk a nagyszülőket.
– A férjeddel mivel foglalkoztok most?
– Mind a ketten a Mezőkaszonyi Művészeti Iskolában tanítunk. András klarinétot, szaxofont, furulyát, én csellót oktatok. Korábban egy éven át külföldön dolgozott a férjem, ám nem akartunk így élni, így András hazajött, és visszament a zeneiskolába. Az is megfordult a fejünkben, hogy elköltözzünk Magyarországra, de lakás és stabil munkahely nélkül ezt nem láttuk megvalósíthatónak.
– Mire vágytok?
– Szeretnénk magyar nyelvű iskolában taníttatni a későbbiekben is a gyermekeinket.
– Bízzunk benne, hogy lesz rá lehetőségetek! Isten áldja meg a családotokat!
Marosi Anita
Kárpátalja.ma