a nap verse

Már háborog sötét, zajló habokkal a táj felett a kék légóceán.

Az örök tűz a hazaszeretet. Lobogjon árva, bús hazám felett!

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő,

nyitott temető-

A lomha Vérke partján, jó pásztoremberek, Egyetmást emlegetvén, pipázva ültenek;

A nap feküdni készült a szőlőhegy mögött: égő-vörös fátyol-ingébe öltözött.

Nagypéntek este az ég feketére vált, s hullt a könnye , mint a zápor.

Esik, esik, éjjel, nappal, párát sóhajt hegy és völgy,

„Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.”

Piros Piros az alma, piros a meggy.