Petőfi Sándor: A Tisza
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál
Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál
Szakadt bakanccsal lábadon bolyongsz idegen tájakon,
Államalapító királyunk, Szent István dicső emlékére,
Nem könnyű feladat várnak bevétele,
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Itt a gyűrü, itt a gyűrü, Itt van végre ujjamon!
Kékül az ég, az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva,
I. Ma jöttünk ott át, hol érkeztek őseink,
Gombok, gombok örök gondok, egész nap csak
Itt tüzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája
End of content
End of content