Valószínűleg nincs olyan magyar, aki ne ismerné Móra Ferencet, a Kincskereső kisködmön, a Rab ember fiai, az Aranykoporsó s megannyi szépséges mese, humoros írás alkotóját. Kevésbé ismert tény viszont, hogy a később róla elnevezett szegedi múzeum igazgatója tanított, újságíróként is dolgozott, s régészként is megállta a helyét. De miként emelkedett fel egy vékonypénzű kiskunfélegyházi szűcsmester…
1848. március 15-én, estefelé egy politikai fogoly cellájába lépett be a budai helyőrségi börtön parancsnoka, bejelentve a rabnak, hogy Pest-Budán kitört a forradalom, majd védelmet kért a fogolytól (!), mert – mint mondta – a tömeg már útban van a tömlöc felé, hogy kiszabadítsa a jobbágyfelszabadításért, a nemzeti függetlenségért és a polgári jogegyenlőségért síkraszállt forradalmárt.
Mintegy száz évvel a török Magyarországról való kiszorítása előtt már történt egy komoly kísérlet a hódoltsági területek felszabadítására.
„Életét a labdarúgásnak szentelte, igazi barát és sportember volt a pályán és a pályán kívül. A pályán zseni, az életben ember tudott maradni. Beírta nevét abba az „Aranykönyvbe”, amely a magyarok nagy cselekedeteit és világörökségét rögzíti.
Író, költő, műfordító volt, a közigazgatás és a közoktatás terén is megállta a helyét, demokratikus meggyőződésétől hajtva pedig részt vett egy Habsburg- és feudalizmusellenes összeesküvésben, melynek lelepleződése után éveket töltött rácsok mögött a Habsburg Birodalom leghírhedtebb várbörtöneiben.
Az Adriai-tenger melléke igen messzire esik szülőföldünktől, ám a történelmi Magyarország északkeleti részéből kihasított, jelenleg Kárpátaljának nevezett terület múltjának – ezen belül őstörténetének – a feltárásában minden korábbi és későbbi kutatónál nagyobb eredményeket ért el a Horvátországban született, de élete nagy részét Munkácson leélő, jogászi végzettségű, ám elsősorban régészként és történészként híressé vált Lehoczky Tivadar.
A Rákóczi-szabadságharc bujdosói közül sokan még életük tavaszán jártak, amikor a bukás után – a császárnak való meghódolás helyett – a Nagyságos Fejedelmet követve, az önkéntes száműzetést választották.
„Gyönge violának letörött a szára, / Az én bánatomnak nincs vigasztalása. / Süvít a szél Késmárk felett, / Édes hazám, Isten veled. / Nagy Bercsényi Miklós sírdogál magában, / Elfogyott szegénynek minden katonája. / Süvít a szél Késmárk felett, /Édes hazám, Isten veled.”
A XIX. század éveiben hatalmas előrelépések történtek az elektromosság kutatásában. Rögtön 1800-ban állította össze Alessandro Volta, olasz fizikus az első elektromos áramot termelő oszlopot, melyet François Arago, francia fizikus a legcsodálatosabb eszköznek nevezett, melyet valaha ember felfedezett.
Hatalmas erejük van a szavaknak. Egy elhivatott és bátor szónokban könnyű meglátni a vezért, aki kiáll, s népe érdekeiért emel szót. Ilyen ember volt Falk Miksa is. Neve sokaknak ismeretlen lehet ugyan, a kor egyik legtehetségesebb s legsikeresebb publicistájának közéletben betöltött, s közvéleményformáló szerepe azonban méltán emeli őt olyan magasságokba, melyben Széchenyi és Deák fegyvertársává…
End of content
End of content