Reményik Sándor: Éjjel a rendházban
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Őszi idő, ködös idő,
Bánom is én, akárminő!
A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Fehér gőzt fújó bomlott Állat
nedves fogát a Földbe vájja,
csókolja, tépi, marja, vágja,
s a Föld borzongva megremeg.
S bár e nagy hírről ma is pletykák járnak,
az esetről mégsem hallott a világ…
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot…
1918 tavaszán
Ott, valahol messze, ott, valahol távol,
Komor hegyek között van egy fogolytábor.
Beteg és fázó, így jó nekem őszidőn
ott ülni naphosszat a hasas kályha mellett…
End of content
End of content