Soha többé nem térhetnek haza a moszuli keresztények

Moszul ostroma megpecsételte a jordániai Ammanba száműzött moszuli keresztény közösség sorsát: bár életük végéig figyelemmel követik szülővárosuk viszontagságait, jól tudják, hogy a koalíciós erők győzelme után soha többé nem térhetnek haza.

A moszuli ostrom látványa nem vált ki mindenkiből diadalittas ujjongást. A Jordániába menekült iraki keresztény közösséget például minden nap arra emlékezteti, hogy otthonuk egyre közelebb kerül a megsemmisüléshez; miközben ők tehetetlenül várakoznak egy idegen országban, és megpróbálnak új életet kezdeni – derült ki az al-Dzsaszíra riportjából, melyet egy olyan ammani menekültszálláson készítettek, ahova Moszul eleste óta szüntelenül érkeznek a száműzött iraki keresztények.

A túlélés és a felejtés kettőssége mindenkiből más érzéseket vált ki. A legtöbb család végignézte, ahogy a 2003-as amerikai invázió káoszba döntötte az országukat. Moszulban nem sokkal később már elharapózott az erőszak, naponta raboltak el embereket, és az irányítás valahogyan mindig egy lázadó militáns csoport kezébe került.

A család 2014-ben döbbent rá, hogy a tíz évnyi belharc után valóban élet-halál kérdéssé vált a város elhagyása. Az Iszlám Állam egy júliusi reggelen betört Moszulba, és 48 órát adott minden kereszténynek, hogy összepakoljanak és továbbálljanak.

Augusztusban a jordániai Caritas segélyszervezet segítségével ezer iraki kereszténnyel együtt Ammanba utaztak, és a helyi keresztény templomokba költöztek. A szervezet matracokat és sürgősségi ellátást biztosított számukra, hiszen akkor még azt hitték, hogy Jordánia csak egy pihenőállomás lesz.

Azóta eltelt két év, és szinte semmi sem változott. A Caritas időközben már több mint 12 ezer iraki menekültetnek segít átvészelni a háború utáni időszakot. A templomoknál elszállásolt családok függönyökkel elválasztott szobákban élnek, ruháik és értéktárgyaik a “szobák” sarkában állnak, a családi fotókat a térelválasztó függönyre celluxozták.

Közülük hatezren Moszulból jöttek, és minden nap rádión és tévén követik városuk ostromát. A gyerekek állítólag vissza szeretnének menni, mivel azt hallották, hogy nem sokára visszaáll a rend. De ez korántsem ilyen egyszerű.

A hírügynökség által megkérdezett iraki nő a többi szülőhöz hasonlóan fiáról mesélt:

“Október 17-e óta szinte az egész életét ebben a szobában tölti. Mióta elkezdte nézni Moszul ostromát, csak egy dolgot akar: visszamenni Irakba” – mesélte. Elmondta, hogy szinte minden napja egyformán telik. A fia elmegy iskolába, majd hazajön a templomba (még mindig itt élnek sok másik családdal együtt) és bekapcsolja a híreket és végignézi az iraki csatatérről bevágott videofelvételeket.

Mivel száműzték őket a hazájukból, a fia eldöntötte, hogy soha többé nem fog olyan országot találni, ahol otthonra lelhet.

A moszuli offenzívában résztvevő csapatok az iraki biztonsági erőkön kívül szövetségi rendőrökből, kurd harcosokból, szunnita törzsekből és síita milíciákból állnak, de a koalíció megosztottsága miatt a vallási kisebbségeket képviselő kurdok nincsenek abban a pozícióban, hogy a győzelem után ígéreteket tehessenek. A moszuli keresztények pedig egy dologban biztosak lehetnek: az iraki kormány és a szunnita fegyveresek sem fognak kopogtatni az ajtajukon, ha végre megtisztították Moszult a dzsihádistáktól.