Szabadtéri evangelizációt tartottak Beregszászban

Evangelizációs alkalmat szervezett a Beregszászi Református Egyházközség május 31. és június 4. között. A szabadtéri istentiszteletekre 17:30-kor várták a híveket a templom melletti Kálvin térre. A hét vezérgondolata: Kiálts az Istenhez!
A program kedd este kezdődött. Elsőként Szanyi György borzsovai református lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a 107. zsoltár első kilenc verséből. Az Úr hálaadásra hív minket. Az igehirdető arra kért mindenkit, gondolja végig, mi mindenért lehet hálás az életében, és ezzel kiáltson az ő Istenéhez.

A második nap a mezővári gyermek- és felnőtt énekkarok szolgálatával indult, akik Passió című műsorukkal kedveskedtek a megjelenteknek, és dicsérték a teremtő Istent. Majd Zán-Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke szólt az egybegyűltekhez, folytatva a már megkezdett 107. zsoltárt a 10. verstől a 16. versig. Isten népe fogságban, megkötözöttségben sínylődött, de nyomorúságukban Hozzá tudtak kiáltani, és Ő megszabadította népét. A püspök rávilágított a kérdésre: vajon a mi életünk eddig az Úrnak való engedelmességgel telt, vagy sem? Tudunk-e az Istenhez kiáltani? Mert egyedül csak az Iránta érzett hála tudja a szívünket Hozzá fordítani.

Csütörtökön félig szabadtéri evangelizációs alkalomra került sor, mivel a hirtelen jött eső miatt a református templomban fejeződött be az igehirdetés. Taracközi Gerzson munkácsi lelkipásztor szólt a testvérekhez a 107. zsoltár 17-től 22-ig terjedő verseiből. Kiemelte, hogy amikor a saját életünkben nehézségekkel nézünk szembe, azt sohasem a tetteink megérdemelt büntetéseként látjuk, inkább csapásként, feltéve a kérdést: „Miért én, miért most?” De megkérdezhetem Istent, hogy „Ez a Te akaratod? Jó úton járok?” A zsoltáríró elmondja, hogy ezek az emberek a sír mélyéről gyógyultak meg. Nem késő tehát megállni és visszanézni, de ne várjunk eddig! Istennek nem az az akarata, hogy szenvedj, hanem hogy megtérj és élj!

beregszasz_evangelizacio_1
Pénteken Kacsó Géza bátyúi lelkész hozta el Isten üzenetét a napsütésben összegyűlt közösség számára. A már megkezdett zsoltár 23-tól 32-ig tartó verse közötti igeszakaszt olvasta fel, majd a bűn, a káosz szörnyűségeit a tenger mélységéhez hasonlította. Hiszen Isten egyszer már elpusztította az embert víz által a Föld felszínéről. De meg is nyitotta már a tengert, hogy megmentse az Ő népét. Mi most a bizonytalanságban merülünk el, majd szemléletes példával mutatta be, milyen, ha két lábon, de önerőből próbálunk megélni, vagy ha a vízen hánykolódva, de Isten vezetésével. Felhívta a figyelmünket arra, hogy nehéz időben is van miért hálát adni az Úrnak.

Az ötödik és egyben záró alkalomra szombaton került sor. A hétvége ellenére is szép számmal érkeztek a Kálvin térre az Isten közelébe vágyók. Zárásként id. Pocsai Sándor csongori missziós lelkész kiáltott mindannyiunkért az Istenhez. A 107. zsoltár befejező részéből szólt az Ige, ahol ismét az Úr könyörületessége mutatkozik meg, melyet a bölcs meglát, és nem feled el érte hálát adni. Kiálts te is az Istenhez!

Nagy Gabriella

Kárpátalja.ma