Megnyílt a Viski Családtípusú Gyermekotthon
Alkalmas voltunk az Úrtól van
Kiss József és felesége, Lívia már házasságuk kezdetén gondolkodtak gyermekek örökbefogadásán. Szerettek volna valami olyat tenni, ami Isten előtt kedves. József unokatestvére, Farkas István a Küldetésben olvasott először a Sámuel Alapítvány munkájáról, családtípusú gyermekotthonok létrehozásáról. Elhatározták, hogy tizedükből gyermekotthont fognak építeni Visken.Ötletüket megosztották a bibliakörös testvérekkel is, és az Úr mindenkiben kimunkálta a döntést. Elsőként a Sámuel Alapítványt keresték fel, majd a hollandiai Szivárvány Alapítvány is támogatásáról biztosította az építkezőket. Ahogy lenni szokott, öt év alatt felmerültek problémák is, de mint mondják, ilyenkor még intenzívebben lépett előtérbe az imádság.
Imádkoztak az építésért, s közben a befogadó családért is, akiket a Sámuel Alapítvány kuratóriuma választott ki a jelentkezők közül. Így lépett elő az építkezés segítőiből befogadó szülőpárrá a Kiss házaspár. Túl nagy feladatnak tűnt, de miután Istentől megerősítést kaptak, nem tudtak nemet mondani… A nyolcéves Diána és hatéves testvére, Pali tudták, hogy van egy harmadik testvérük, de amikor találkozhattak a hároméves Artúrral, nem ismerték fel – ők lettek a Viski Családtípusú Gyermekotthon első neveltjei. Mára a két nagyobbik ukrán nyelvű iskolába, a kisebbik magyar nyelvű óvodába jár. A házaspár saját (a négyéves Máté és a kétéves Levente) és fogadott gyermekei a nyelvi akadályok ellenére is jól megértik egymást. A szülőket az első találkozástól sajátjuknak tekintik a gyermekek, de fordítva is igaz. A házaspárnak egy év alatt öt gyermeket kell befogadni az otthonba, aztán rajtuk áll, vállalnak-e még többet is. De úgy gondolják, ha már van egy ilyen nagy házuk, próbálják a maximumot: legalább nyolc gyermeket megmenteni. Már nem félnek, már nem tennének szívesebben semmi mást. Ahogy fogalmaztak: nem belenyugodtak, hanem elfogadták, hogy számukra az Istentől kirendelt hely itt van.
Így nyitotta meg kapuit a beregszászi Sámuel és a holland Szivárvány Alapítvány égisze alatt a hetedik családtípusú gyermekotthon is Kárpátalján, betöltve küldetését: árva és elhagyott gyermekek számára második esélyt kínál, hogy szerető családban nőjenek fel. A december 6-i ünnepélyes megnyitót megtisztelte jelenlétével Jakimelena Szvetlana, a megyei gyámügyi hivatal igazgatója és Olekszandr Ledida, Kárpátalja kormányzója.
Ünnep, ha egy gyermeket megmentünk, s háromszor nagyobb, ha hármat, indította köszöntőjét a kormányzó. Beszélt arról, hogy a világháború végeztével sok gyermek maradt árván, és törvény született az internátusok létrehozásáról. Ezek az intézmények, még ha megpróbálják is, nem helyettesíthetik az édesanyákat és az édesapákat, akikkel a gyermekek megoszthatják örömeiket, fájdalmaikat, mondta. Olekszandr Ledida megköszönte az alapítványok segítségét és a helybéliek elszántságát, majd átnyújtotta ajándékát a gyermekotthon lakóinak.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a 138. Zsoltár 8. versével köszöntötte a gyermekotthon nevelőszülőit. Ezzel biztatva őket: Isten a gyermekek s a szülők javára döntött így. A püspök beszélt arról is, hogy a családot Isten alkotta, ezért nincs jobb, nincs tökéletesebb hely ennél a gyermekek számára. Minden gyereknek szüksége és joga van a családhoz, fogalmazott.
Visszaemlékezéssel kezdte beszédét a hollandiai Szivárvány Alapítvány elnöke. Elmondta, hogy a kezdeti nehézségek ellenére sikerült hidat építeni a két kultúra között, ehhez pedig bizalomra volt szükség. Hollandiában magánszemélyek, illetve a kormány nyújtott pénzügyi segítséget, de a helyi közösségnek is sokat kellett dolgozni azért, hogy az otthon felépülhessen. Piet Houtman az Úr áldását kérte a befogadó családra, hogy otthonuk különleges hellyé váljon a helyi közösségben.
Az adományokért, a kétkezi munkáért és az elmondott imádságokért mondott köszönetet Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. További munkájukra áldást kérve köszönte meg a kárpátaljai állami adminisztráció segítségét, amivel a már működő és a most megnyílt gyermekotthonokat támogatja. Az 1Jn 3, 16-tal fordult a nevelőszülők felé: legyen mindennapjaitok meghatározója a krisztusi szeretet, ezzel forduljatok gyermekeitek felé! Jézus kegyelme és a hitből fakadó cselekedetek beszéljenek helyettetek, kérte.
A gyermekotthon viski építői és megálmodói részéről Farkas István vállalkozó köszöntötte a vendégeket. Beszámolt az öt évvel ezelőtt megfogant tervekről, a kezdeti munkálatokról, s arról, hogy a kétségbeesés után hogyan tették le Isten kezébe az építkezést. Mint mondta, mindezt hálaadással akarták befejezni, mert minden, ami jó, az Isten kezéből van.
A 127. Zsoltár első versével kezdte mondanivalóját Kiss József, a viski családtípusú gyermekotthon nevelőszülője: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői”. Mint mondta, mindez ennél az építkezésnél tapasztalható volt. Bizonyságot tett arról, hogyan lettek a gyermekotthon építésének segítőiből nevelőszülőkké. A kezdeti elbizonytalanodás idején Isten egy igeverssel biztosította őket arról, hogy alkalmas voltuk az Úrtól van (2Kor 3, 5). Hiszik, hogy Isten választotta őket erre a feladatra, és Ő lesz az, aki ehhez a szolgálathoz erőt, bölcsességet és türelmet ad számukra. Szeretnénk feladatunkat Isten tetszésére és gyermekeink örömére végezni, zárta gondolatait Kiss József nevelőszülő.
Soós Katalin