Lengyel János: Sorompó

Megyek az úton: sorompó,
fülemben bömböl a zokszó.
Toporgok, ideges idegen,
játszanak emberi idegen.

Állok az úton: sorompó,
mögötte uniós koporsó.
Állok, de mennék, odaát
végkielégítik a Hazát.

Fekszem az úton: sorompó,
én vagyok mindig az utolsó.
Ideát ébred az öntudat,
odaát árad az indulat.

Nem vagyok sehol: sorompó,
szívemen harang a kolompszó.
Otthont keresek ideát,
odaát idegen ideát.