Angliából származhatnak az izlandi pónik
A középkori Angliából származnak az úgynevezett ganglovak, mint például az izlandi pónik német kutatók genetikai vizsgálatai alapján.
A gangló kifejezés a német Gangpferd szóból ered, és olyan lovat jelent, amely a három alapjárásmódon – lépés, ügetés, vágta – túl további járásmódokra is képes, ilyen a poroszkálás és a tölt, vagyis a négyütemű gyorslépés.
“Van egy génmutáció az agyukban, amely miatt a lábuk másképpen mozog” – mondta Arne Ludwig, a berlini Leibniz Intézet kutatója, aki kollégáival az elmúlt évszázadok lovainak génállományát elemezte.
Eredményeiket a Current Biology című szaklapban mutatták be.
A tudósok abból indultak ki, hogy a vikingek Angliából vitték magukkal a ganglovakat, miután a 9. században meghódították a mai Yorkshire területét.
Valószínűleg így jutottak ezek a lovak Izlandra. Eddig a kutatók azt feltételezték, hogy a vikingek Skandináviából hozták a szigetre az állatokat.
A lovasok szerint az izlandi póni olyan kényelmes, mint egy kanapé, mert a negyedik vagy ötödik járásmódjában különösebb erőfeszítés nélkül lehet ülni az idomított ló nyergében.
Régóta ismert, hogy az állatok egy génmutációjának az eredménye, hogy több mint három járásmódot használnak.
Poroszkáláskor a ló apró, kitartó léptekkel, egyenletes ütemben halad.
A jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb lép egyszerre, míg az ügetésnél az átlós lábak mozognak egyszerre.
A poroszkálás gyorsabb haladást tesz lehetővé, mint az ügetés és kevésbé megterhelő a lovasnak.
Az úgynevezett tölt négyütemű járásmód, amelynél az egyik láb mindig a talajon van.
Ebben a formában nem létezik az ügetésnél megszokott lebegő fázis, amely a lovast megdobja, ezért tartják rázkódásmentesnek. A súly a hátulsó lábakra helyeződik.
Hogy a ganglovak elterjedése történetét megfejtsék, a kutatók a rézkorszak (Kr. e. 6000) és a középkor között élt 90 ló örökítőanyagában lévő mutációt analizálták.
A mutációt két, Kr. u. 850 körüli élt angol ló és több 9-11. századi izlandi póni DNS-ében találták meg.
Az ugyanebből az időszakból a kontinentális Európából és valamint Ázsiából származó lovak egyikénél sem találták meg az alternatív járásmódért felelős génmutációt.
Izlandon 870 óta élnek lovak. Ludwig szerint valószínűtlen, hogy az izlandi és az angol ganglovak ilyen rövid idő alatt egymástól függetlenül fejlődtek volna.
Jóval elfogadhatóbb feltételezés, hogy az Izlandra érkezett első lovakban már megvolt a járásmódokért felelős mutáció.
A vikingek felismerték ezt az értéket és célzottan tenyésztették Izlandon a ganglovakat. A szinte járhatatlan vidéken ezek az állatok jóval alkalmasabbak voltak a hosszú utakra.