2016. augusztus 18., csütörtök
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Ilona – a Heléna régi magyarosodott alakváltozata.
Ilka – az Ilona rövidített, -ka kicsinyítőképzős formája.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Tudod, mikor várok, visszagondolok a régebbi hasonló eseményekre, egy szép bíbor naplementére, és elképzelem, hogy a mai még sokkal szebb lesz.”
Louis de Saint-Marché
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-93a933-f240″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Roth Gábor (Ungvár, 1857-1. augusztus 18. – ?,?). Ügyvéd. A gimnáziumot Ungváron végezte, jogot Pesten tanult, ahol 1847-ben ügyvédi irodát nyitott. 1881-ben Beregszászon telepedett le. A városban izraelita magyar egyletet alapított, amelynek elnöke lett, ő alapította a felekezeti menedékházat is a városban. Bereg vármegyének több évig volt tiszteletbeli tiszti ügyésze, a megye árvaszékének tiszteletbeli ülnöke, a királyi törvényszék hites tolmácsa, a beregszászi kereskedelmi iparbank igazgatósági tagja és jogtanácsosa. Több cikket írt az állampolgárságról, a párbaj eltörléséről, a cigányok sorsának enyhítéséről. Egy elhagyott népfaj című cikke 1888-ban a Bereg 3. számában jelent meg.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
– Gróf Széchenyi István kezdeményezésére elrendelték a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását (1827)
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-7a933-f240″][vc_column_text]AMIKOR ISTEN LÁTÁST AD NEKED (1)
„…nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt.” (ApCsel 26:19)
Pál apostolnak mennyei látomása volt, de vannak olyanok is, akik „…saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott” (Jeremiás 23:16). Ezért biztosnak kell lenned abban, hogy Isten terve szerint dolgozol, és nem a saját akaratod vagy valaki más tervei szerint. Bábel tornyának története két dolgot tanít nekünk. Először: ha az emberek eltökélnek valamit, abban gyakran sikerre jutnak; és másodszor: az, hogy valami sikerült, még nem biztos, hogy az az Isten akarata. A Bábel (zavar) szó azt jelenti, hogy mások azt gondolhatják, igazad van, mégis tévedsz. Azt kérdezed: „Akkor hát nem helyes, hogy terveket készítünk és célokat tűzünk ki?” Dehogynem, ám a terveidnek és céljaidnak abból a látásból kell kiindulniuk, melyet Istentől kaptál.
Amikor Pál azt mondta: „nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt”, úgy értette, hogy egyetlen elfogadható válasz van Isten tervére – az engedelmesség! A részleges engedelmesség, a válogatós engedelmesség vagy késlekedő engedelmesség mind engedetlenség. William Carey, akit a modem misszió atyjának tartanak, feladta a kényelmes életet és a vagyonát, hogy Indiába vigye az evangéliumot. Az egyik emlékezetes mondása ez volt: „Várj nagy dolgokat Istentől, próbálj meg nagy dolgokat Istenért!” De csak akkor mondhatod ezt meggyőződéssel, ha tudod, mire hívott el Isten. Amit Ő rendelt el, azt támogatja! Ha saját célokat tűzöl ki, hiányozni fog belőled az a szívbéli bizonyosság, hogy Isten végzi a munkát, így aztán kimerülsz attól a tudattól, hogy minden rajtad múlik. Ha viszont tudod, hogy Isten adott neked látást az életedre, bízol Benne, akkor is, ha nem látod semmi módját annak, hogy mindez valóra válik.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-2a933-f240″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Eudes Szent János
Eudes (ejtsd: öd) Szent János 1601-ben született a franciaországi Séez egyházmegyében, Eudesben. Apja földműves és falusi felcser volt. Polgári jómódban nevelkedett. Kiváló tanuló volt, már kisgyermek korától buzgón vallásos. Nem kívánt megházasodni, hanem 1620-ban felvette a kisebb papi rendeket.
Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének nagy apostola volt. Erre a célra 1643-ban külön papi társulatot alapított, így kívántak a szemináriumokban jó papokat nevelni. A szemináriumok szervezését még saját társai közül is sokan ellenzéssel fogadták, de ő nem törődve a vádakkal egyre újabb és újabb szemináriumokat alapított.
Veszélyben forgó lányok megmentésére és keresztény nevelésére is gondolt, ennek érdekében alapította meg „A szeretetről nevezett Miasszonyunk” szerzetét.
1680. augusztus 19-én hunyt el Caenban súlyos betegen, szentségekkel megerősítve. Sírfelirata: „Pie vixit, sancte obiit” – Jámborul élt, szentül halt meg. X. Piusz pápa 1909-ben iktatta a boldogok sorába, XI. Piusz pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]