Kárpátalja anno: tengerihántás Bilkén
„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
– Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.”
Arany János fenti versében és a kárpátaljai Hollósy Simon festményén is visszaköszön ez a kalákában végzett őszi munkálat, a tengerihántás vagy – más kifejezéssel élve – kukoricafosztás.
Régen ilyenkor összegyűltek az udvaron leborított kukorica mellett a szomszédok és a rokonok, s miközben a kezük szorgoskodott, megbeszélték a falu híreit, énekeltek, anekdotákat meséltek, s néha még táncra is perdültek.
A tengerihántáshoz is kapcsolódott babona: úgy tartották, hogy az a leány, aki három piros kukoricacsövet talál, még abban az esztendőben férjhez megy.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma