Mi robbant fel a Köves-Tunguszka fölött? – Egy több mint százéves rejtély nyomában

1908. június 30-án, reggel 7 óra 15 perckor Közép-Szibériában, a Jenyiszejbe igyekvő Köves-Tunguszka folyó felső szakasza fölött, mintegy nyolc kilométer magasságban iszonyatos erejű robbanás reszkettette meg az eget és a földet. Energiája – a becslések szerint – 10-20 megatonna TNT robbanási energiájával volt egyenlő, míg napjaink legnagyobb robbanóerejű nukleáris fegyverei „mindössze” 2-5 megatonna robbanási értékkel bírnak. A detonáció az epicentrum 40-60 km-es körzetében, jellegzetes, lepkeszárny alakban letarolta a tajgát, kidöntve mintegy sok millió fát, s hatalmas rénszarvascsodákat égetett porrá. Ám máig sem derült ki teljes bizonyossággal: mi robbant fel azon a több mint száz évvel ezelőtti reggelen…

Mivel a robbanásra a szibériai vadonban, alig lakott, nehezen megközelíthető területen került sor, Oroszország figyelmét pedig hamarosan lekötötte az I. világháború, majd az azt követő véres polgárháború, az első tudományos expedíció csak 1927-ben érkezett a helyszínre Leonyid Kulik meteoritkutató vezetésével. A tudósok meteorrobbanásra gyanakodtak, ám hiába kutattak kráter, illetve a földbe fúródott vasmag után, sem ezt, sem azt nem találtak, csak egy elpusztult erdőt kidőlt fákkal, melyek egy része meg is égett, illetve meghallgathatták a helybeliek visszaemlékezé­seit. Az utóbbiak egy tűzgolyót, majd egy tüzes oszlopot láttak feltűnni az égen, azután vakító fehér fény töltött be a mindent, mennydörgő robajlás hallatszott, lángra kaptak a fák, rénszarvascsordák váltak hamuvá, a hőhullámot még sok-sok kilométerre is a bőrükön érezték az emberek, majd vad szélrohamok – vagyis lökéshullámok – söpörtek végig a vidéken, melyek a robbanás epicentrumától 60 kilométeres távolságban is földre döntötték az embereket, kitörték a házak ablakait, ajtajait. Az irkutszki szeizmológiai állomáson a robbanás napján földrengést észleltek, a detonáció ugyanis még a földet is megremegtette. A földrengéshullámok (a később kidolgozott Richter-skála szerint) 4,5-5-ös értéket érhettek el.

Mi idézhette elő ezt a szó szoros értelmében eget-földet megrázó robbanást, mely ha egy város fölött következett volna be, romba döntötte volna azt? A robbanás területén apró karbonári gyémántokat találtak, amelyek az égitestek ütközésekor jelentkező hatalmas nyomás hatására alakulnak ki. De mi ütközött a Földdel? Üstökös? Vagy meteor? A területen talált faanyag és a talaj későbbi vegyelemzése során Vlagyimir Alekszejev orosz tudós arra a következtetésre jutott, hogy azok kémiai összetétele hasonlít a Halley-üstökös anyagáéhoz (a nevezett üstökös csóvájából a szovjet Vega-űrszonda vett mintát). A robbanást követően pedig Londonban és Észak-Európában jó ideig világító felhőket láttak az éjszakai égen, ami alapján felmerült, hogy a Föld áthaladhatott egy üstökös gázokból és porból álló csóváján, s a légkörbe került apró por- , illetve jégszemcsék tömege idézhette elő az említett légköri jelenségeket.

Vagy meteor volt a „tettes”? Gennagyij Bibin krasznojarszki fizikus szerint a területen talált összepréselődött jégdarabok, melyek – zárványokban – éghető gázokat tartalmaznak, egy fagyott vízből és szénhidrogénekből álló jégmeteor becsapódására utalnak. Míg Andrej Zlobin, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa egy közeli folyó medrét is átkutatta, s három kődarab vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy azok egy felrobbant kőmeteor darabjai lehetnek.

De akár üstökös, akár jég- vagy kőmeteor robbant fel, hol van a kráter? A Kulik-expedíció – mint már írtam – nem bukkant rá. Valószínű, hogy ún. légrobbanás történt, melynek során a Föld felé száguldó meteor vagy üstökös még a légkörben felrobbant. Ám egy ekkora detonáció során nem semmisülhet meg az objektum teljes anyaga. És lehet, hogy van is itt egy kráter, csak korábban nem figyeltek fel rá. A robbanás feltételezett epicentrumától nyolc kilométerre található ugyanis a kb. 300 méter átmérőjű Cseko-tó, mely meredek falú, a földbe mélyedő kúp formájú, vízzel kitöltött mélyedés. Miközben a többi környékbeli tó a keményre fagyott altalaj miatt sekély, lapos. Ráadásul a Cseko-tó enyhén ellipszis formájú, ami egy lapos szögben érkező égitest becsapódásakor is létrejöhet, márpedig a beszámolók szerint a tűzgolyó lapos szögben zuhant lefelé. A hangradaros vizsgálat szerint a tómederben, tíz méter mélyen a fentebbitől eltérő jellegű üledékréteg található. Ám mivel még csak 1,8 m mélységig tudtak mintát venni az üledékekből, nem tudni, lelhetünk-e az alsó rétegből bizonyítékot arra, hogy csakugyan egy nagyobb, széttört meteor vagy üstökös egy kisebb darabja vájta-e ki a tómedret. Elgondolkodtató viszont, hogy az 1908 előtti térképeken nem szerepel a Cseko-tó. Bár az is igaz, hogy az elhagyatott vidékről korábban sem készültek igazán pontos térképek…
A tunguszkai esemény kérdése még mindig tisztázásra vár…

Lajos Mihály