2016. november 13., vasárnap

[vc_row][vc_column][vc_column_text] [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Szilvia – latin eredetű; jelentése: erdő.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„A bátorság (…) ott kezdődik, hogy szembe merünk-e nézni önmagunkkal. Tévedéseinkkel. Vétkeinkkel.”

Berkesi András

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-932967-c044″][vc_column_text]

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Kovács Vilmos (Gát, 1927. június 5. – Budapest, 1977. november 13.) Költő, író. 1938-39-ben Beregszászban, 1939 és 1945 között Munkácson élt. 1945-ben érettségizett a munkácsi kereskedelmi iskolában. 1947-48-ban a beregszászi terményforgalmi vállalat könyvelője, majd egy évig szülőfaluja tanácsának vb-titkára volt. 1949-ben újra Munkácsra került. Öt évig az adóhivatal tisztviselőjeként dolgozott, közben a lvovi pénzügyi-közgazdasági főiskola levelező tagozatán tanult, de diplomát nem szerzett. Ezt követően a munkácsi Prapor Peremohi című ukrán nyelvű járási lap könyvelője és munkatársa lett. 1958-tól 1971-ig a Kárpátontúli Könyv-és Lapkiadó magyar osztályának szerkesztője, majd vezető szerkesztőjeként dolgozott. 1955-től írt, ekkor jelent meg első írása a Szovjet-Kárpátontúl című almanachban. 1961-ben tagja lett a Szovjetunió Írószövetségének. Magyarra fordította többek között Korolenko és Sevcsenko írásait. 1965-ben, hosszas huzavona után, Ungváron kiadták Holnap is élünk című regényét, amit azonban hamarosan kivontak a forgalomból, s eltüntettek a könyvtárakból. Szeretettel és felelősséggel nevelte, támogatta az ungvári Forrás stúdió (1967-1971) fiataljait. 1971-ben eltanácsolták állásából. Ezután nélkülözések között, rákényszerített magányban élt. Egyre súlyosbodó rákja ellenére a magyarság őstörténetével foglalkozó munkát írt. 1977-ben Budapestre költözött, de három héttel áttelepülése után elhunyt. Kötetei: Vallani kell, Uzshorod, 1957; Tavaszi viharok, Uzshorod, 1959.; Lázas a Föld, Uzshorod, 1962.; Veszennyaja burja, Moszkva, 1963.; Holnap is élünk Uzshorod, 1965.; Csillagfénynél, Uzsgorod, 1968.;

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Ezen a napon született Klebelsberg Kunó kultúrpolitikus (1875). Oktatási minisztersége alatt több mint ezer általános iskola kezdte meg működését, külföldön magyar intézeteket létesített, a közoktatás és a közművelődés terén jelentős tevékenységet fejtett ki.

Határ Győző (1914), író, filozófus, mérnök születése. Írásait elkobozták, kizárták az írószövetségből, 1950-ben börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban elhagyta az országot. Londonban élt.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.

[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-72967-c044″][vc_column_text]NE KELTS BENNE ÚJRA BŰNTUDATOT!

„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek…” (1Mózes 45:5)

József azt mondta testvéreinek: „De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok… Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással.” (1Mózes 45:5,7). Mikor a legvalószínűbb, hogy lelkiismeret-furdalást akarunk kelteni másokban? Amikor mi magunk megfeledkezünk a kegyelemről, amit Istentől kaptunk. Gyakran akkor tudunk önmagunknak is megbocsátani, ha megbocsátunk másoknak. Az önmarcangolás sokunkat kínozza. Pál azt írta: „üldöztem az Isten egyházát, és pusztítottam azt” (Galata 1:13). Gyilkolta az embereket. Most pedig visszamegy ugyanazokba a városokba prédikálni – és vajon ki a hallgatóság? A meggyilkoltak özvegyei és árvái! Ha Pál nem tanulta volna meg elfogadni Isten bocsánatát, akkor sohasem lett volna képes betölteni Isten akaratát. Egyes ókori társadalmakban szokás volt úgy büntetni a gyilkosokat, hogy az áldozatot a hátukra szíjazták. Talán ez jutott eszébe Pálnak, amikor azt írta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). Semmi sem nehezebb a bűntudatnál. Ez a teher1) lehúz; 2) rossz szájízt hagy maga után, amerre csak jársz. A barátaidnak is elege lesz, és azt fogják mondani, tedd már túl magad rajta. 3) Tönkreteszi a kapcsolataidat. Ki akarna olyan valakivel lenni, aki örökösen egy holttesttel hozakodik elő? Ilyenkor az új kapcsolatot csak arra használod, hogy az előző okozta fájdalmat enyhítsd vele. 4) Lerombolja az egészségedet, hiszen az emberi szervezet nem arra lett kitalálva, hogy neheztelést hordozzon. Enged el végre! Valaki azt mondta: „Mindenkinek szüksége lenne külön temetőparcellára, ahol eltemetheti barátai és szerettei hibáit.” Gyászold meg, ha kell – de temesd el, és lépj tovább!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-22967-c044″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Magyar szentek és boldogok

A mai nap a Mindenszentek ünnepéhez kötődik., Magyar népünk szentjeit, boldogjait köszöntjük. Keressük a köztünk élő szenteket, korunk példaképeit, hogy megerősödve Isten szeretetében, mi is példaképekké válhassunk környezetünkben.
A hit és a keresztség Krisztus Titokzatos Testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután pedig a magyarság talált itt hazát, Árpád háza szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpádházi királyi család. Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis-Bakony és Mecsek erdő-rengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szentéletű szerzetesekkel. Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy Országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld.
Az Anyaszentegyház bennünket is ösztönözni akar, hogy példájukat kövessük, a nyomukba lépjünk, és a megszentelő kegyelmet hűségesen őrizve a szentek sorába lépjünk.
Magyar szentek és boldogok, akiket egy napon ünnepelünk:

Szent Asztrik Anasztáz Radla
Boldog Bánfi Buzád
Boldog Bátori László
Szent Beszteréd
Szent Bonifác vértanú püspök
Szent Buldus
Boldog Csák Móric
Tiszteletreméltó Csepelényi György
Szent I. Dávid király
Boldog D’Este Beatrix
Boldog Dominici János
Boldog Erzsébet özvegy
Boldog Erzsébet szűz
Boldog Eszkandéli Máté
Szent Gaudentius
Boldog Gertrúd
Szent Gertrúd
Szent Günter
Boldog Ilona
Boldog János
Szent Kálmán
Boldog Kazotic Ágoston
Tiszteletreméltó Kelemen Didák
Szent Kvirin
Boldog Magyar Antal ferences
Boldog Magyar Antal kármelita
Boldog Magyar István és Szász Konrád vértanúk (13.sz.)
Boldog Magyar István vértanú (14. sz.)
Magyar Szent Pál
Marchiai Szent Jakab
Boldog Özséb
Boldog Piacenzai Jakab
Szent Pilgrim
Boldog Regensburgi Bertold
Szent Salamon király
Boldog Sebestyén
Boldog Szádok és társain
Boldog Szalóme
Boldog Temesvári Pelbárt
Thomasius Szent Péter
Toulouse-i Szent Lajos
Boldog Batthyány Strattmann László
Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit
Tiszteletreméltó Kaszap István

bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]