Németh Zsolt beszéde Milován Sándor tisztikereszttel történő kitüntetése alkalmából

Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottság elnökének köszöntő beszéde Milován Sándor 56-os elhurcolt, a KMKSZ tiszteletbeli elnökének magyar állami kitüntetése átadása alkalmából.

Azért gyűltünk össze, mert ma kitüntetjük Milován Sándort, barátomat, harcostársamat, honfitársunkat. Ez a tisztikereszt, melyet most megkapsz, voltaképpen életműdíj. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az életmű lezárásra került. Ez inkább olyan, mint egy részidőmérés – a kijelző mutatja, hogy eddig nagyon jó időt futottál. Viszont alkalmat ad egy átfogó visszatekintésre, ami azért is fölöttébb izgalmas, mert sorsod egybefonódik a kárpátaljai magyarság sorsával.

November 4-én, nemzeti gyásznapunkon, de még egy kicsit október 23-a bűvkörében is meg kell említenem azt, ahonnan indult a „karriered” (ha szabad így fogalmazni). Két forradalomban vettél részt: az egyikben nagyon fiatalon, a másikban középkorúan. Az 1956-os – a papírforma szerint – elveszett. A másikat – a papírforma szerint – megnyertük, hiszen összedőlt a Szovjetunió. Mert forradalom zajlott 1989 és 1991 között is a világpolitikában és a magyarság körében – nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl is a rendszerváltozás során. A két esemény csak együtt értelmezhető, 56 a rendszerváltó nemzedék origója, kiindulási és orientációs pontja. Ennek tudatosítása a 60. évforduló legfontosabb feladata.

Az 1956-os forradalmi tevékenységed forrófejű kamaszok gittegyletéhez hasonló szervezkedésnek tűnhetett talán a világpolitika összefüggéseiben – Sztálin éppen a Közel-Kelettel bizniszelt. Mit lehetett elérni az „El a kezekkel Magyarországtól!” fejlécű röplapozással? Talán semmiségnek tűnt az 56-os kamaszfiúk erőfeszítése és titkos akcióik hatása. Szúnyogcsípés az elefántnak! De a szovjet rendszer elég ideges lett tőle, és annyira komolynak látta, hogy el sem hitte, hogy iskolás fiúk önmaguktól ennyire vakmerően kimerészkedtek a tiltott területre. A szovjet hatalom e cselekedetet jelentősnek látta és értékelte: és igaza lett. Milován Sándor veszélyes volt a szovjet rendszerre. Mint ahogy pár évvel korábban Gulácsy Lajos református lelkész is azzal, hogy levélben megtérésre biztatta Sztálint, veszélyeztette a Szovjetuniót!

A Szovjetunió a fiatalkorúak négy év javító-nevelő munkatáborával és egy életre szóló megbélyegzéssel díjazta a tevékenységeteket. A pedagógia szerint a tekintélyelvű nevelő fel tud mutatni sikereket, de csak addig, amíg látja a diákja. Amint eltűnik a látóhatárról, a hatása megszűnik, vagy ellentétessé válik. Az átnevelés sikerességét, ma már kiértékelhetjük – egy egész életmű tanúskodik róla.
Ti voltatok a Kárpátaljai Srácok, a Pesti Srácok harcostársai. A Ti példátok hatása máig ér, jóval túlmutat egy kamaszcsoport lelkesedésén. Olyan alakjaivá váltatok a nemzeti mitológiánknak, mint Nemecsek Ernő az irodalmi kánonunkban. Ti voltatok 56 Kárpátalján!

Mi volt ebben a forradalmi megmozdulásban a perspektíva? A hatalmas Szovjetunió „magyar részén” következett be, annak a reménye nélkül, hogy tényleges eredménye, hatása lehet a magyar forradalom kimenetelére a semleges, de magyar Magyarország megszületésére. Az egész értelme abban állt, hogy számítás nélkül kifejezték a szolidaritásukat a nagyszőlősi, kaszonyi srácok a pesti srácokkal. Min ahogy a pesti srácok számítás nélkül odavetették fiatal életüket a Szabadságért. Olyan volt ez a gesztus, mint a „haszontalan” virág a szerelemben – vagy a temetésen. A legtöbb, ami adható!
A Szovjetunióban kimutatni a sztálinizmus iránti ellenszenvet és a magyar összetartozást, életveszélyes mutatvány volt. Örülünk, hogy élsz, és a visszakapott, más által megváltott életeddel, feleségeddel, lányaiddal, vejeiddel, szép családoddal máig szolgálod a magyar népet.

Ahogy említettem, papírforma szerint volt vereség 1956, de a mélyebb valóságban, erkölcsi és nemzetpolitikai értelemben győzelem volt a javából. A szovjetunióbeli Kárpátalja is! szolidáris tudott lenni az anyaországgal. Ez az anyaországot is szolidaritásra kötelezi. (Sok és szövevényes itt a kölcsönös elköteleződés és személyes adósság ezekben a történetekben, ami összebogoz minket. Ez a mostani alkalom semmi más, mint egy kis „adósságtörlesztés”.)

Kedves Sanyi, Te akkor is a „kalandvágyból itthon maradt” kategória vagy, ha nem is igen kérdeztek meg akkor, hogy mennél-e vagy maradnál. A kalandvágy, a hűség és a dac meg Ugocsa, Nagyszőlős mindenképpen ebbe a kategóriába sorol, ha az aktív választás lehetősége nem is adatott meg sokáig. Duray Miklós egyébként azt vallja e választásról, amikor a családjáról emlékezik, hogy:
„Nem éltünk azóta sem az első választás későbbi módosításának szabadságával, pedig kényszerhelyzet adódott bőven.
Aki enged a gyakori választási kényszernek és módosítja korábbi döntését, gyökértelenné válik. A sokszori választás lehetősége az önazonosság zavarát okozhatja, tudati kavarodást. Ez a demokrácia veleszületett betegsége is.” (Duray: Hetven évvel ezelőtt kezdődött egy történet)
És a kurucok és Bartók Béla is kötelez! És hogy mire kötelez, azt többek között az életed szemlélteti: Mit tehet egy ember! Mi minden belefér egy ember életébe!

1989–91 folytatta 1956-ot, és Milován Sándor ugyanannyira lelkesen reagált erre felnőttként, mint gyerekkorában. Csak most eredményesen is: meghatározó szerepet játszott Fodó Sándor, a régi barát és harcostárs oldalán a kárpátaljai/ukrajnai magyar közélet megszervezésében, a nemzetiségi önkormányzat kiépítéséért folytatott harcban.
Hiteles alelnököt kapott a KMKSZ, akinek a tevékenysége továbbra sem kerülte a veszélyeket!
• De hát aki az egyetlen háziasított rovarfajjal tud bánni; kezel, boldogít és produktivitásra serkent több kaptárnyi méhet, az már bátrabban nyúl ukrán politikai környezetbe vagy a magyar közösség darázsfészkébe is. Van, aki szabadidejében, hobbiból is szereti a veszélyt: ellenállás a SZU-ban, láger, KMKSZ, méhek, magyarok, közélet – logikai sor!
• Novellásköteted kimeríthetetlen tárháza kalandvágyadnak. Csak remélhetem, hogy nem hagyod elapadni a benned lakó ihletet, és hogy lesz kiadó, aki újra közkinccsé teszi.

1956-ban olyan alkotmányt írtak a börtöncellák falára, melyet nem más írt, mint a levertségben született szabadság. Ennek az íratlan alkotmánynak az egyik paragrafusát itt írták nagyszőlősi, kaszonyi, gálocsi kamaszok. Ezt az 56-89-es programot valósítjuk pontonként meg. A lista hosszú, hogy mit ért el itt a KMKSZ, amiben az anyaország is részt kért és vett. De a programot akkor írta minden magyar a Kárpát-medencében.
– az oktatás, ezen belül a magyaroknak járó egyenjogúság,
– magyar képviselet Kijevben,
– választókörzetek: mert lesz magyar többségű választókörzet!
– magyar igazolvány, és a továbblépés az állampolgárság felé,
– a főiskola létrejötte Beregszászon,
– kishatárforgalmi igazolvány és határátkelők – és lesz vízummentesség is hamarosan,
– gazdaságélénkítő program.

Micsoda győzelem! Micsoda eredmények! Micsoda csapat! Brenzovics, Orosz Ildi, Gulácsy Géza.
Van persze hova tovább lépnünk, a második győzelem sem teljes. Kárpátalja és azon belül a magyarlakta vidék megszavazta a terület különleges státusát, és ez mégsem jöhetett létre. Ezt a kezdeményezők egy független Ukrajna keretében szerették volna megvalósítani, de a független Ukrajna úgy jött létre, hogy a kárpátaljai magyar fiatalokat elhurcolják katonának, és akit nem hurcolnak el, az elmenekül a behívó vagy a nyomor elől, és a kárpátaljai magyarság kezd katasztrofálisan megfogyatkozott helyzetbe kerülni.
Ezt tetézendő még elfogad első körben a parlement is egy olyan nyelvtörvényt, most pedig egy olyan oktatási törvényt, amely tovább lehetetleníti a magyar közösség fennmaradását.
Tehát a rendszerváltozásról is elmondható, hogy papírforma szerint volt győzelem: sok jót hozott, és a győztes oldalra sorolta az olyan „forradalmárokat”, akik kiálltak korábban is, most is a nemzeti értékekért, mint Milován Sándor. De a küzdelem ma sem spórolható meg!

Az életpálya tehát még nem zárult le. A problémák nagyon fontossá teszik, hogy az olyan „veteránok”, mint Milován Sándor, álljanak a vártán, és folytassák építő munkájukat, bölcs tanácsokkal segítsék a fiatalabb harcostársaikat. Mert Kárpátalja és az itteni magyarság helyzetét és az egész magyar–ukrán kapcsolatrendszert sikertörténetté kell tenni. Ehhez erkölcsi forrás Milován Sándor életműve, amely forrásból közvetlenül kell táplálkoznia a kárpátaljai magyarságnak, Magyarországnak és a független Ukrajnának is. Tanuljunk Tőle!

Sok munkád van ebben az 56–89-es kárpátaljai íratlan alkotmányban és annak valóra váltásában, kedves Sándor. Fogadd szívesen ezt a megérdemelt tisztikeresztjét Magyarországnak, mert a nemzet legvitézebb tisztje vagy valóban. Isten tartson meg még sokáig!

 2016. november 5.

Kárpátalja.ma