A rómaiak készakarva kitöröltek embereket a történelemből

Ma már nehezen tudnánk bárkit is kitörölni a történelemből – túl sok az adat, amitől meg kéne szabadulni, ha azt akarnánk, hogy ne legyen nyoma az ember létezésének sem. De a Római Birodalomban gyakran alkalmazták a Damnatio memoriae büntetést, ami azt jelentette, hogy igyekeztek mindentől megszabadulni, ami igazolta, hogy a megbüntetett személy valaha a világon volt.

Érthető okokból nem tudunk mindenkiről, aki Damnatio memoriae büntetést kapott, hiszen pontosan ez a lényege: kitörölni az összes nyomot arról, hogy valaha egyáltalán létezett az illető. Persze már ekkor nehéz volt minden egyes említést, minden írásos emléket eltüntetni róla, de biztosan akadtak olyanok, akiket sikeresen eltüntettek – csak nem tudunk róluk.

A Damnatio memoriae-t olyan emberekre rótták ki, akik valami nagyon szörnyű dolgot tettek a birodalom ellen: árulást követtek el, diktátorok voltak, vagy megszégyenítették Róma nevét. Legtöbbször nem közemberekről volt szó, hanem uralkodókról és szenátorokról, akik valamilyen okból kivívták a nép gyűlöletét.

A módszer egyszerű volt: meg kellett szabadulni minden írásos feljegyzéstől, amely valaha említette a nevét, szobrait, sírját, írásait meg kellett semmisíteni, és minden ingóságát lefoglalni. Hogy érzékeltessük, mennyire komoly büntetésről volt szó: ha a Damnatio memoriae kihirdetésekor a bűnös már halott volt (ami azért elég sokszor előfordult), a végrendeletében szereplő dolgokat elkobozták, a végrendeletet megsemmisítették, a sírját pedig feldúlták és elpusztították.

A híres római császár, az őrült Caligula (aki lovát, Incitatust konzullá tette) is megkapta ezt a büntetést, de végül megmenekült tőle – noha rengetegen gyűlölték a birodalomban. Amikor a császárt 41-ben meggyilkolták, utódja, Claudius azonnal megtiltotta, hogy végrehajtsák rajta a Damnatio memoriae-t, annak ellenére, hogy a nép el akarta tüntetni a történelemből.