Teljesen lebénult páciensek képesek kommunikálni agy-számítógép interfész segítségével

Teljesen lebénult páciensek kommunikációját tették lehetővé Németországban agy-számítógép interfész segítségével – adta hírül a BBC News.

Az agy-számítógép interfész (az agy és a számítógép közötti kommunikációt lehetővé tévő eszköz) a páciensek gondolatait olvasva közvetítette az igen-nem válaszokat a feltett kérdésekre. Egy mozgásképtelen férfi például ezzel a módszerrel tudta közölni: nem adja áldását lánya házasságára.
A négy németországi pácienssel folytatott kutatást a PLOS Biology folyóiratban publikálták. A kutatás alatt a páciensek azt is kifejezték, hogy bezártságuk ellenére boldogok.
A páciensek előrehaladott stádiumú amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenvednek, amely miatt agyuk nem képes többé irányítani izmaikat. Ezek a betegek gyakorlatilag a testük börtönében élnek, képesek a gondolkodásra, de képtelenek mozdulni vagy beszélni.
Vannak olyan betegek, akik legalább a szemüket tudják mozgatni, de a kutatás résztvevői erre is képtelenek voltak.
Az agysejtek aktivitása meg tudja változtatni a vér oxigénszintjét, aminek következtében megváltozik a vér színe. A tudósok az úgynevezett közeli infravörös spektroszkópia-eljárással figyelték az agyban áramló vér színét, miközben feltették az eldöntendő kérdéseket.
A számítógép 75 százalékos pontossággal tudta megállapítani a pontos választ. Ennek megfelelően többször is feltették a kérdéseket, hogy teljesen biztosak legyenek a páciens válaszában.
„Nagyon sokat számít az életminőségük szempontjából. Gondoljuk el, hogy nincs lehetőségünk kommunikálni, aztán képesek leszünk igennel és nemmel felelni” – értékelte a kutatás eredményeit Ujwal Chaudhary professzor, a svájci Wyss Center tudósa, ahol kifejlesztették az úttörő eljárást.
A bezártságszindrómán átesett páciensek szerint hatalmas különbséget jelent, ha képessé válnak a kommunikációra. Kate Allatt 39 évesen egy stroke után került ilyen állapotba, és öt hónapig szenvedett bezártságszindrómában. Ő pislogással tudott kommunikálni a barátaival: az egy pislogás igent, a két pislogás nemet jelentett.
A lányos apánál tízből nyolcszor a nem választ érzékelték, amikor arról kérdezték, hogy hozzájárul-e lánya házasságához. A kutatók nem tudták kideríteni, miért mondott nemet. „De azért összeházasodtak, semmi sem állhat a szerelmesek közé” – mesélte Chaudhary professzor.
A kommunikációnak ezt a formáját persze jóval praktikusabb kérdésekben használják, például amikor azt akarják megtudni, hogy vannak-e fájdalmai a betegnek, vagy szeretné-e, ha a családja meglátogatná.