Csak semmi személytelenség, magyarok vagyunk!

Mi az a magyartalanság? Érezzük, vagy érvekkel is alá tudjuk támasztani, hogy egy szerkezet magyartalan? És mit tehetünk, ha nem akarjuk megmondani, hogy egy tettet ki követett el?

Sz. József örökzöld kérdést tett fel, egy olyan jelenségre panaszkodik, amely a legtöbb ún. „nyelvvédő” munkában szerepel, de érdemes elgondolkozni rajta, vannak tanulságai.

Sajnos egyre többször lehet hallani, olvasni már írástudó körökben is a megrendezésre kerül, felvételre kerül stb. megfogalmazásokat. Ez az én fülemet nagyon, de nagyon sérti, ám nem tudom észérvekkel megmagyarázni a környezetemnek, hogy ez miért magyartalan ?

Nem csodálom, hogy nem tudja „észérvekkel megmagyarázni”, mert nem magyartalanok ezek a kifejezések. Magyartalanságnak azt nevezzük, amikor egy szerkezet vagy hangsor nem alkalmazkodik a magyar nyelvhasználat valamely gyakori mintázatához, „kilóg” a rendszerből. Például magyartalanság volt a nyelvújítók alkonyul, feketül alkotása, mert a magyar nyelvben viszonylag gyakori -ul/-ül képzős szavak mindig kétszótagosak (pl. kékül, tágul, békül, sárgul), éppen csak ezek lógnak ki a sorból. A magyaros alakok úgy hangoznak, hogy alkonyodik, feketedik, az olyanok mintájára, mint göndörödik, soványodik. (Ez a megfigyelés eredetileg Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvészprofesszortól származik.)

József tehát rossz helyen keresi a magyarázatot arra, hogy miért „sértik a fülét” az idézett kifejezések, ezért nem találja. Szerintem inkább arról van szó, hogy olyan fordulatokról van szó, amelyek a hivatalos(kodó), jogi nyelvben elterjedtek, ott is inkább kínjukban kezdték használni az emberek. Engem, azt hiszem, csak akkor zavar igazán az ilyen megfogalmazás, ha más helyzetben használják. Mindennapi társalgásban például teljesen nevetségesnek tartanám, az pedig bosszant, hogy politikusok, szónokok beszédében is előfordul, mert nem szeretem, hogy emiatt is a hivataloskodás, a hatalmaskodás és a jogászkodás jut róluk eszembe, nem pedig valami ezeknél szimpatikusabb szerep.

A kérdéses kifejezések keletkezése viszonylag egyszerű. Gyakran van szükség arra, hogy egy eseményre cselekvést jelentő igével utaljunk, olyannal, amelynek természetes velejárója a tudatos cselekvőnek, a végrehajtónak (idegen szóval az ágensnek) a megnevezése. Például cselekvést jelentő ige a megrendez vagy a felvesz, hiszen az olyan eseményekben, amilyenekre utalnak, mindig van részük tudatosan cselekvő egyéneknek, akik a dolog megtörténtéről gondoskodnak: megrendeznek valamit, vagy felvesznek valamit, valakit. De arra is gyakran van szükség, hogy ne említsük meg, hogy ki az ágens. Amikor csak az esemény megtörténtét akarjuk kifejezni, valamilyen személytelen kifejezést kell használnunk.

Más nyelvekben kész nyelvtani eszközei vannak a személytelen kifejezésmódnak. Például ilyen a passzív kifejezésmód (amilyen az angolban a passzív szerkezet, pl. it was organised ‘meg lett szervezve’) vagy a visszaható igealak hasonló használata (pl. a spanyol se organizó ‘meg lett szervezve, szó szerint: megszervezte magát’). A magyarban is létezett ilyen nyelvtani eszköz: a passzív igealak: megszerveztetett, felvétetett. Ez azonban kiment a divatból (talán a bonyolultsága miatt, meg mert általában egybeesett a műveltető alakokkal), és a személytelenséget egyre inkább csak a többes számú alanyra utaló, de alanyt nem tartalmazó szerkezet fejezte ki: megszervezték, felvették.

A hétköznapi nyelvben máig is ez a szokásos módja annak, hogy személytelenül fogalmazzunk. Külön téma a másik szokásos kifejezés, a meg van/lett/volt szervezve, fel van/lett/volt véve, ezek is teljesen általánosak és magyarosak. Sokan azt gondolják róluk, hogy „magyartalanok”, mert rosszul emlékeznek az olvasmányaikból, vagy már a tanáruk is rosszul tudta. Pedig szó sincs róla, ezek régesrégi és jól bevált kifejezések (pl. meg vagyon írva); az ún. „nyelvvédők” is csak azt kifogásolják, ha nem tárgyas igéket használunk ilyen módon: meg van romolva, el van menve. De nagyon sok beszélő ezeket is egészséggel használja.

A jogi nyelv precízkedő használói azonban úgy érezték, hogy a ki nem tett alany többértelműségekre ad lehetőséget. Például ha az előző mondatban többes számú alany van: A nyomozó hatóságok megállapították, hogy a zsarolás a presszóban zajlott le. A váltságdíjat is ott adták át. Itt a második mondat lehetne személytelen is, de úgy is lehet érteni, hogy a nyomozó hatóságok adták a váltságdíjat. Ilyen okai lehettek eredetileg annak, hogy így kezdtek fogalmazni: A váltságdíj is ott került átadásra. (Mondjuk én inkább úgy kerülném el a kétértelműséget, hogy A váltságdíj átadása is ott történt meg, de nincs mindig ilyen egyszerű megoldás.)

Forrás: nyest.hu