Tóth Ferenc: Ablakban

Rám tör, orvul bűvöl
zord téli sejtelem.
Hiába. Tűnt színek után
kívánkozik szemem.

Pompázhat a hó
sivatag-világa,
nem száll az én vágyam
dermedt jégvilágba.

Éljen a pompázó Tavasz!
Vesszen a sivár Semmi.
Madarak énekében
dallam szeretnék lenni!

…Ablakom üvegén
vergődik a képzelet:
jövendő idők tenyere ringat
illatokat, réteket.