2017. április 1., szombat

Lechner Ilona Kalendárium

[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Hugó – germán eredetű; jelentése: értelmes, intelligens.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]„Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy… de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla.”

Müller Péter

[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-9375d5-5355″][vc_column_text]NÉPI KALENDÁRIUM:

Április 1-jén ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg.

A nap hagyományai ma is az iskolás gyerekek körében élnek. Fordított napot rendeznek, tréfás ruhákat öltenek. Egymás megtréfálása is igen népszerű. Még ma is ismert mondóka:

Április bolondja,

Felmászott a toronyba,

Megkérdezte, hány óra.

Fél tizenkettő,

Lóg a füled mind a kettő.

A hagyományos népi gazdálkodásban ezt a napot nem tartották alkalmasnak a vetésre, mert nem lenne szerencsés a termés.

A Magyar Néprajz VII. nyomán

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Ijjász Gyula, Jaczik (Ungvár, 1874. április 1. – Ungvár, 1943. február 13.) Festőművész, író. Apja Jaczik András, ungvári mészáros, édesanyja Tapasztó Julianna. 11 éves korában apja kivette az iskolából, hogy hentesinas legyen, bár a fiú inkább rajzolni szeretett volna. Apja halála után fiatalon kiment Amerikába. Cleveland és Pittsburg vasgyáraiban dolgozott. Később beiratkozott egy esti angol tanfolyamra, majd 1893-94-ben a New-York-i Cooper Institute iparművészeti iskola rajztanfolyamára járt. 1900-1902 között Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. 1905-ben a New-York Times rajzillusztrátora lett. 1910-ben ismét visszatért Európába és Párizsban az Académie Colarossiban képezte magát tovább. Ebben az időben Amerikában már befutott festő volt, vásárolták képeit. Amerikában és Európában is sokat utazott. Hollandiában Rembrandt képeit tanulmányozta.

1911-ben változtatta Jaczikról Ijjászra a nevét. 1914-ben a világháború kitörése megakadályozta abban, hogy visszatérhessen Amerikába. Önkéntesnek jelentkezett, s mint haditudósító, a fronton háborús jeleneteket festett. A háború után szülővárosában, Ungváron telepedett le, 1920-ban megnősült. 1927 körül újra kiment Amerikába, de ott már egy egészen más világot talált. Megkezdődött a gazdasági válság, képeit senki sem vásárolta. Betegen tért vissza Ungvárra. Néhány évig még festett. Novellái, kritikái is megjelentek a helyi sajtóban. Képein ruszin parasztokat, favágókat, halászokat, katonákat, táncosnőket, úri dámákat és mosónőket ábrázolt. Háborús témájú képeket, tájképeket és vallásos képeket is festett. Olajjal és akvarellel dolgozott. Grafikai munkássága is jelentős. Stílusa az impresszionistákhoz áll a legközelebb, ő magához a nagybányai festőiskolát érezte közelinek.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)  

MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:

Zsigmondy Richard Adolf kémikus 1865-ben született. „A kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatálrt és az alkalmazott módszerekért” 1925-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-775d5-5355″][vc_column_text]Mohóság

„Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17)

Miért adjuk meg magunkat újra és újra a bűnös vágyaknak? Két okból. 1) Mert az újjászületés nem törli el azonnal automatikusan a régi természetünket. Olyan ez, mint mikor két autó  különböző irányból egyszerre érkezik egy kereszteződésbe, mindig fennáll az ütközés veszélye. 2) Mert ha elég sokáig időzünk egy vágynál, akkor csupán idő kérdése, és megadjuk magunkat neki. Előfordult már veled, hogy odamentél a hűtőhöz, pedig nem is voltál igazán éhes, de valahogy nem is voltál jóllakott, és keresgéltél valami harapnivalót. Ez sem túl hasznos, de sokkal rosszabb, ha az életet is így éled. Olyan ez, mint a viselkedési lehetőségek között válogatni, valami olyat keresve, ami boldogabbá tenne, mint amilyen az adott pillanatban éppen vagy. Amikor megkívánsz valamit, akkor kiszínezed, megszépíted, ezzel a kívánság tárgya még vonzóbbá lesz, és könnyen hozzáférhetőnek tűnik. Egyéjszakás kaland? Te azt mondod rá: „Senki sem fogja megtudni.” A Biblia viszont azt mondja: „Ne  tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseid is következményekkel járnak. A mohóság megnöveli a vágyat és minimálisnak láttatja a veszélyt. Ha elég sokáig időzünk egy vágynál, előbb-utóbb találunk valamilyen megmagyarázhatónak tűnő utat az eléréséhez. Olyan ez, mint amikor elkezdik a visszaszámlálást egy űrsikló kilövésénél, az indulás csupán idő kérdése. Ha tehát elidőzöl egy vágynál,elkerülhetetlenül meg fogod adni magad neki. Mi a megoldás? Fordítsd a figyelmedet másra! „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róma 8:5)

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]