S. Benedek András: Húsvét, hófehér gyászban

Ha angyalok szavával szólnánk is,
Megfojt a szánkra égetett pecsét.
Fuldokló arccal üvöltjük hát
A néma kádist, az emberét.

A hamis dal, álnok virágözön
Előtt a nép bezárja ajtaját.
S még ahéten küldi keresztre
Hitét, reményét, önmagát.

A tavasz kevés a megújulásra.
Hiába jönne megváltó szombat,
Az ég néma, nem hasad a kárpit,
Csak egy kopott bádogharang kongat.