Magyar feltalálók: Bíró László József és a golyóstoll
Van egy eszköz, melynek naponkénti használata szinte elkerülhetetlen. Legyen az ember laikus vagy éppen szaktudós, írnia kell. S az eszköz, mely által e tevékenység lehetővé válik, nagyon is fontos szerepet kap életünk során. A tollról van szó, mely egyik alapvető tevékenységünk fő eszköze. 1943. június 10-én kapott Argentínában szabadalmi oltalmat a magyar származású Bíró László József golyóstolla, amelyet a köznyelvben Argentínában ma is birónak, angol nyelvterületen biro pennek, röviden bironnak hívnak.
A golyóstoll feltalálója 1899-ben született Budapesten, olvasható a mult-kor.hu oldalon. A gimnázium után a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán tanult, de kis idő elteltével abbahagyta tanulmányait. Több dologgal is foglalkozott. Volt grafológus, hipnotizőr, autóversenyző, biztosítási ügynök, illetve festett és szobrászkodott is. Szerteágazó tevékenységei mellett azonban mégiscsak feltaláló volt.
1932-től egy budapesti hetilap munkatársaként dolgozott. Ez azért fontos, mivel ez idő alatt készítette el legfőbb találmányát, a golyóstollat. A foglalkozása vezette el a találmányáig. A nyomdai szedőgépek munkáját figyelve Bíró arra jött rá, hogy az újságok nyomásánál használt tinta gyorsabban szárad, így a papíron egyszerűbben megmarad, mint az, amelyiket íráshoz használtak. Mivel azonban ez a tinta nem volt olyan cseppfolyós, egy kis golyót tervezett tollába.
Hogy hogyan jutott el a golyóstoll működésének elvéig, annak több története is van. Egyik feltevés szerint „Bíró egy budapesti teraszon üldögélt, és nézte az előtte golyózó gyermekeket. Az egyik golyó átszelt egy aszfalton összegyűlt kis víztócsát és tovább gurulva, nedves nyomot hagyott maga után az útburkolaton. Ebben a pillanatban született meg a golyóstoll ötlete…”
Egy másik történet szerint találmányához az ötletet az adta, hogy egyszer az asztala lapján felborult a tintásüveg, s a kifolyt tintába guruló apró acélgolyócskák nyomot rajzoltak maguk után.
Bárhogy is történt, az 1931. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatta egy nagyméretű golyóval ellátott ládaszignáló tollát. Ezzel nagyon rossz minőségben és nagy méretben lehetett csak „írni”. A későbbiekben ezt a megoldást tökéletesítette, s lekicsinyített változatát már írótollként alkalmazta. Ennek elve az volt, hogy egy vékony cső aljára elhelyezett egy sima felületű acélgolyót, melynek majdnem tökéletesen kellett illeszkednie a cső falához. A golyó fölé a csőbe tintát, később speciális festéket öntött. Ahogy a tollat végighúzták a papíron, a golyó elfordult, s tintát szívott magával a felső részről, melyet aztán a golyó a papírra préselt.
A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy egyes feltételezések szerint már Galileo Galilei is tervezett golyóstollat a XII. században. Az 1800-as évek végén pedig több próbálkozás is történt az írószerszámok tökéletesítésére. Ezek azonban még nem tudták egyenletesen adagolni a tintát, hol folytak, hol pedig elakadtak. Működésük a gravitáción alapult, tehát függőlegesen kellett tartani, hogy írni tudjanak. Számos feltaláló próbált megoldást keresni e hibára, de egyik sem járt sikerrel. Mígnem jött Bíró László József, aki hivatalosan 1938-ban jelentette be szabadalmát. A golyóstoll továbbfejlesztésére irányuló kísérleteit már külföldön folytatta. Ennek egyik legfőbb oka az akkor életbe lépő, zsidókat korlátozó intézkedések voltak. Bíró is érintett lévén Franciaországba emigrált. Feltételezések szerint itt ismerkedett meg egy argentin úriemberrel, akinek tanácsára Argentínában telepedett le. Ez az úriember Agustín P. Justo argentin elnök volt.
1940-ben érkezett meg új hazájába. Kísérleteit folytatva öntvényrepedést jelző festéket használt golyóstolla feltöltéséhez. Argentínában benyújtott találmánya 1943-ban kapott szabadalmat – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében, – a golyóstoll tömeggyártása pedig két évvel később kezdődött el.
A megbízható és karbantartást nem igénylő golyóstollak egykettőre átvették a töltőtollak helyét, s az 1960-as évektől a világ minden táján, a Föld minden országában használatos eszközzé váltak.
Világhírű találmánya mellett említsünk meg még egyet, mely kevesebb sikert hozott megalkotójának. Bíró László kifejlesztett egy automata sebességváltót is, melyet felajánlott a német autógyártásnak. Berlinben négy sikeres tesztvezetés után az Opel mérnökei meg is egyeztek vele, hogy öt éven keresztül minden eladott darab után fél százalék jutalékot és havi 200 dollárt fizetnek neki. Első havi járandóságát Bíró meg is kapta, jogdíját azonban soha nem fizették ki. A gyár ugyanis nem felhasználásra vásárolta meg a terveket, mivel volt egy jól bevált és sikeresen alkalmazott sebességváltójuk. Céljuk az volt, hogy más kezébe ne jussanak a fejlesztés tervei. Így Bíró találmánya egy íróasztal fiókjában végezte. Ez a történet talán a magyar naivitásról is beszél.
Mindezek ellenére egy világ ismerte meg Bíró nevét a golyóstoll elterjedésével. És lehet, hogy ma a táblagépek, okostelefonok stb. egyre inkább háttérbe szorítják a golyóstoll alkalmazását, mi nem feledjük el, hogy nemzetünk egy kiváló tehetségének köszönhetjük létrejöttét.
Gál Adél
Kárpátalja.ma