A ragadozók elkerülésére tanítanak veszélyeztetett fajokat

A veszélyeztetett őshonos állatfajok képesek megtanulni azt, hogyan kerüljék el a zsákmánnyá válást, ha kisebb számú ragadozó közelségének teszik ki őket a vadonban. Ezt első alkalommal bizonyította egy üregásó patkánykengurukat megfigyelő ausztrál kutatás.

A kisméretű erszényes állatfaj (Bettongia lesueur) egykoron elterjedt volt egész Ausztráliában, azonban ma már csak tengeri szigeteken vagy körülkerített rezervátumokban lelhető fel az olyan Ausztráliában nem őshonos ragadozók miatt, mint a vadon élő macskák vagy a vörös róka. Az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatóinak eredményei viszont akár segíthetik is a üregásó patkánykenguruk újbóli elterjedését a kontinensen.
Az ausztrál őshonos fajok nem a macskákkal és rókákkal közösen fejlődtek, ezért nem tanulták meg azokat a viselkedésmintákat, amelyek segíthetik őket elkerülni, hogy a zsákmányukká váljanak – mondta Katherine Moseby, a Journal of Applied Ecology folyóiratban megjelent tanulmány főszerzője. Hozzátette: ez a „zsákmányi naivitás” az oka annak, hogy miért nem jár sikerrel a veszélyeztetett őshonos fajokat a zárt rezervátumokon és szigeteken kívül is újra betelepíteni igyekvő törekvések többsége.
„A tanulmány ötlete a valósággal való szembenézésből ered, hiszen valószínűtlen, hogy valaha is teljesen el tudjuk tüntetni a macskákat és rókákat Ausztráliából” – idézte a tudóst a Phys.org. tudomány ismeretterjesztő hírportál.
A kutatásban 352 üregásó patkánykengurut helyeztek el egy 26 négyzetkilométeres bekerített területen, négy ivartalanított kandúr macskával együtt, hogy így ösztönözzék a tanulás és a természetes kiválasztódás folyamatát. A kutatás 18 hónapja alatt három ragadozó-ellenes viselkedést vizsgáltak: milyen hamar menekültek el, ha megközelítették őket, hogyan viselkedtek csapdába esve, és mennyire voltak éberek az etetőtálaknál. Kontrollcsoportként macskák nélkül figyeltek meg egy másik patkánykenguru csapatot is.
A korábbi kísérletek, amelyekben állatokat próbáltak megtanítani a ragadozók elkerülésére, mind fogságban vagy laboratóriumokban zajlottak, ahol képeket, modelleket vagy valódi ragadozókat alkalmaztak. Ezek a megközelítések azonban ritkán jártak eredménnyel – magyarázta Rebecca West, a kutatás résztvevője.
„Arra jutottunk, hogy a macskáknak kitett patkánykengurukat nehezebb volt megközelíteni, több rejtőzködési viselkedést mutattak csapdába eséskor és elkezdtek nagyobb óvatosságot mutatni etetéskor a másik csoport patkánykenguruihoz képest” – fűzte hozzá a kutató, aki szerint az eredményeik bemutatták, hogy a valódi ragadozó közelsége a vadonban képes a viselkedés megváltoztatására.