Együtt erősebbek vagyunk!

Egy éves tervezgetés, több hónapos előkészület után Isten áldásával múlt szombaton, július 8-án megvalósulhatott a Fogyatékkal Élő Gyermeket Nevelő Családok Napja.

Az eseményre közel négyszázan jöttek el Kárpátalja településeiről, megerősítve a feltételezést, nagy szüksége van lelki bátorításra azoknak a szülőknek, nagyszülőknek, akik speciális igényű gyermeket nevelnek. Akár enyhébb, akár halmozott legyen a fogyatékosság, a hozzátartozóknak egyformán jólesik a törődés és figyelem. Az őszinte érdeklődés és segítőkészség szándékával jött létre a kezdeményezés, mely célul tűzte ki a legkiszolgáltatottabb testvéreink iránti feltétlen lojalitást.
A péterfalvai Vidám Parkban már a kora reggeli órákban gyülekeztek a szervezők. A péterfalvai és a tiszabökényi református gyülekezet tagjai lelkesen serénykedtek, hogy kezdésre minden a helyére kerüljön. Így csakhamar rotyogott az üstben a finom ebéd és szépült a színpad. A felállított sátrakba beköltöztek a kézművesek, csuhéfonással, harisnyavirág készítéssel, gyöngyözéssel és sok egyéb érdekességgel készültek a vendégek számára. A meleg nyári napon délelőtt fél tízkor már javában folyt a regisztráció, az ismerkedés a helyszínnel. A regisztrált személyek kezükre szalagot kaptak és névjegyük felkerült a bejáratnál elhelyezett üdvözlő táblára. A sok mosolygó fejecske azt jelezte, hogy várakozáson felül, sokan eljöttek a családi napra, melynek mottója a következő volt: „Együtt erősebbek vagyunk!”
Hunyadi Attila, Mára­maros-Ugocsa Egyházmegye esperese üdvözölte az egybegyűlteket, részletezve, hogyan született meg e különleges rendezvény gondolata. Elmesélte, mi vezérelte őt és párját, Ágnest, amikor elkezdték a szervezési munkálatokat. Egy hirtelen született ötlet igazi küldetéssé vált nemcsak számukra, de minden ember számára, aki szolgálatával részese kíván lenni egy nemes feladatnak. „Szeretnénk a mai nappal beállni azoknak a sorába, akik megértették Isten akaratát, szeretnénk mi is az Ő kegyelme, szeretete által hozzátenni ahhoz, amit testvéreink, egyházunk vezetői, szülők, elhívott munkatársak tesznek és végeznek… Ha az Úrban erősek vagyunk, együtt is erősek tudunk lenni. Mert megtart az Úr keze!” – hangsúlyozta az esperes.
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a 62. zsoltár alapján nyitó áhítatában felhívta az egybegyűltek figyelmét arra a tényre, hogy „Istennél van az erő és a szeretet. …A zsoltáros szavaival élve mi is elmondhatjuk: csak Istennél csendesül el a lelkem… Az emberek a világban sokfelé kereshetnek megnyugvást, de csak Istennél lehet megtalálni az igazi lelki békességet.” Az Úr szerető gondoskodására mindig számíthatunk, egyedül csak Őbenne vagyunk igazán erősek.
A mezővári Nefelejcs- és a hetyeni Élim fogyatékkal élők rehabilitációs központokból érkeztek fiatalok gyógypedagógu-sokkal és családtagokkal, de a nagyszőlősi járás több községéből és a távolabbi falvakból is jöttek sorstársak. Akik itt voltak, megértették, hogy ez a nap róluk, a kivételes képességekkel megáldott emberekről szól. Hogy miért is kivételesek a képességeik? Azért, mert bár elsőre nem látszik, minden fogyatékosság mögött valami hihetetlen erős élni-tenni akarás és sok-sok szeretet van. S észrevenni a láthatatlant, nos, ez az, ami csak azoknak adatik meg, akik időt, erőt és figyelmet szánnak a kis gondozottakra. S legyenek bár két vagy tizenkét évesek, a speciális igényű gyermekek ösztönös ragaszkodással, őszinte mosollyal válaszolnak a feléjük irányuló kedvességre, simogatásra.
A Budapestről érkezett dr. Jeanné Loós Anita klinikai gyermek szakpszichológus, a Lelki sátorban fogadta azokat az érintett családokat, akik szerettek volna tanácsot kérni és megbeszélni problémáikat, tapasztalataikat. A Miskolci Éltes Mátyás Általános Iskola és Gyógypedagógiai Intézmény munkatársai a terápiás munkában igyekeztek segítséget nyújtani a kárpátaljai kollégáknak illetve a szülőknek. A lelki feltöltődést különösen segítette Pintér Béla vidám koncertje, aki szó szerint együtt énekelt közönségével. A gyerekek nem haboztak ugyanis felmenni a színpadra, s örömmel dalolták vele az ismert sorokat. Délben finom ebéd várta a résztvevőket, majd szabadfoglalkozás következett. Ki-ki érdeklődési körének megfelelően választhatta meg a délutáni programját. Lovaglás, vidám park, ill. népi játékok és kézműves foglalatosságok várták a gyerkőcöket.
Örömteli, áldott napot zárhattak a szervezők fél négykor, hálát adva a Mindenhatónak a tartalmas programért. A célt, hogy a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családoknak értékes kikapcsolódási időt biztosítsanak, sikerült elérni. Az elsőre szembetűnő fizikai különbségek elmosódtak a nap végére, hisz mindenki a szív szeretetét látta meg az időnként esetlen mozdulatokban, akadozó beszédben. A krisztusi szeretet megmutatkozott minden apró ölelésben, érintésben, simogatásban és boldog kacajban. Valami nagyszerű dologba nyerhetett bepillantást az, aki figyelmesen szemlélte e jeles napon az eseményeket. Elmondható: Isten gyermekei összefogtak egymással – egymásért. És most már mindannyian tudjuk, hogy: „együtt erősebbek vagyunk!”

Bodnár Diána