Vasárnapi üzenet

„A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1Kor 1,18)

Erődemonstráció. Valahogy nem így képzeljük el a legtöbben. Isten, aki mindenható, emberi testet ölt Jézus Krisztusban, végigjárja a fájdalmak útját, és végül életét adja azokért, akik erre teljességgel méltatlanok. Bolondság – ez a világ alapállása, a legtermészetesebb reakció a feltétel nélküli szeretetre, a Krisztusban felkínált kegyelemre. Márpedig ekkora szeretet nincs, lehetetlen, elképzelhetetlen! – mondják sokan. És mégis. Erővé válik, amikor megtapasztalom. Bolondság marad, ha elszigetelődöm tőle. Ennek a feszültségében él ma is a világunk. Erőssé válik az erőtlen, új életet kap a bűnös, kegyelmet kap a vádlott. De elveszettségében marad a büszke, bűneiben az Istent kinevető; bolonddá válik, aki hallja Krisztus beszédeit, de nem cselekszi azokat. Isten pedig újra és újra megmutatja a hatalmát azoknak az életében, akik elfogadják a kegyelmet. Akik átlépnek az önérzetükön, büszkeségükön és múltjukon. Akik a kereszt lábainál leteszik a terheiket, bűneiket és újat mernek kezdeni az Istennel. Ez a folyamat néha búvópatakként alakítja a világunkat, néha pedig elsöprő áradatként ad megújulást, reformációt egész népek, nemzetek, sőt az egész emberiség számára. Istennek ereje. Titokzatos erő. Felfoghatatlan. Emberi kapcsolatokat gyógyít, megtanít megbocsátani, elfogadni, s végül feltétel nélkül szeretni. Éppúgy, mint a Fiú, aki a keresztfán imádkozik mindazokért, akik felszegezték. Ilyen a tényleges hatalom, a legvalóságosabb erő: amely nem pusztít, megsemmisít, hanem irgalmasságot hoz, életet ad, örök életet.

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor