Kárpátalja anno: Irhóc-Lázi települése a Técsői járásban

A tengerszint feletti 275 méteres magasságban fekszik a Técsői járás települése, Irhóc-Lázi (Vilhivci-Lázi).

A Talaborfalutól keletre fekvő falu neve eredetileg Irholc volt, ami valószínűleg az „Irholc” pataknévből származik, s amelyet a szláv oльха ’égerfa’ szóval azonosítanak. A lázi szó pedig dűlőnévi eredetű.

A község nevét 1901-ben változtatták meg Irholcról Irhócra.

A faluról, mely 1404-ig királyi birtok volt, már igen korán, 1389-ben találunk írásos említést.

1404-ben Zsigmond király a települést a Tatul család őseinek, Erdő fa Aprusának és Gerhesnek ajándékozta. Miután ez a család kihalt a XV. században, Irhócért a Dolhai, Drágfi és Urmezei családok pereskedtek. Végül a Dolhaiaik kezébe került a község. Tőlük a Kornisok örökölték meg.

Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Irhóc 3150 lakosából 2490-en ruszinnak, 548-an németnek, míg 110-en magyar nemzetiségűnek vallották magukat.

A településen élő közel 850 fős zsidó lakosságot 1941 februárjában felszólították, hogy rendezzék állampolgársági papírjaikat. Ez csak két családnak sikerült. Júliusban csendőrök szállták meg a falut, házról házra jártak, hogy ellenőrizzék az iratokat. Kijárási tilalommal sújtották az izraelita vallásúakat, akik közül többen a közeli hegyekbe menekültek. A razzia végén körülbelül 500 főt letartóztattak, őket Galíciába deportálták, ahonnan csak kevesen menekültek meg.

Azokat a zsidókat, akik 1941-ben még a faluban maradhattak, 1944-ben vitték el. Először Munkácsra kerültek, majd Auschwitzba szállították őket. Csak néhányan élték túl a koncentrációs tábort.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma