A csángóföldi magyar oktatásra gyűjtöttek Egerben
Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákjai és tanárai is csatlakoztak a csángóföldi magyar oktatás támogatói közé. Az iskolai összefogás eredményeként 250 ezer forinttal gazdagodott a romániai közösség. Ugyanakkor eredeti csángó ételeket, magyarfalui cibrelevest, „káposztaalapiban” készített csángó galuskát, marhapörköltet öntött puliszkával, és diós „kőt” kalácsot felvonultató jótékonysági vacsoraestre is sor került.
Az utóbbin összegyűlt adományokat később veszik számításba. Az összeget a magyarfalui gyerekek táboroztatására fordítják – fűzte hozzá. A legkeletibb csángóföldi településen valamennyi iskolás korú gyerek tanul magyarul. Az egriek július 1-je és 3-a között a Magyarfalui Napok alkalmával viszonozzák a látogatást – közölte Zentai László.
A moldvai csángók Románia Moldva tartományában élnek, s a negyedmilliós moldvai katolikus lakosság legnagyobb részét alkotják. A magyarul még tudó moldvai csángók száma a legutóbbi felmérések szerint 62 ezer körülire tehető, ez a népcsoportnak csak mintegy egynegyede.
Eredetüket illetően sok nézet kelt lábra, melyek mára abban kristályosodtak ki, hogy a moldvai csángók legkorábbi csoportját a Kárpát-medencébe be nem jött magyarok alkotják, de vannak közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más kitelepített vagy kitelepült erdélyi csoportok is. A Wikipédia internetes lexikon szerint a 15-17. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek Moldvába, az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett ott le. Az utóbbiak leszármazottaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét – írják.
Néprajzilag megkülönböztethetők a Tatros-, az Uz-, a Szalonc-, az Ojtoz- és a Tázló-völgyeiben élő „székelyes csángók”, akiknek anyagi kultúrája némi hasonlóságot mutat a csíki és háromszékivel, az Aranyos-Beszterce torkolatvidékén Bákó város közelében lakó „déli csángók” és a Moldova folyó Szeretbe ömlése táján, Románvásár közelében élő „északi csángók”.
Forrás: MTI