Február 21. – Nemzetközi Anyanyelvi Nap

Banglades javaslatára az UNESCO 1999 novemberében megtartott konferenciáján hozott határozata alapján február 21-ét Nemzetközi Anyanyelvi Nappá nyilvánította.

2000-ben ünnepelték először. 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az intézkedés ellen. Ekkor a rendőrség és a tüntetők összetűzésbe keveredtek, öt diák meghalt. A világnapot ennek emlékére tartják e napon.

A határozat célja a nyelvi változatosság, a kulturális sokrétűség megőrzése. A világ kulturális hagyományainak ápolásához ugyanis éppen a különböző nyelvek járulnak hozzá leginkább. Ezért szükséges minden lehető eszközzel megőrizni az anyanyelvek sokszínűségét, hiszen ez nagymértékben hozzájárulhat a népek közötti szolidaritáshoz is.

Mások anyanyelvének megbecsülése és tisztelete nélkülözhetetlen alapja a kulturális különbségekből, eltérésekből fakadó félreértések elkerülésének. Még ha ellentmondásosnak hangzik is, a nyelvek sokaságának megőrzése kapocs lehet a világ különböző kultúrái között. Egy UNESCO felmérés szerint a világon beszélt közel hatezer különböző nyelv, illetve nyelvjárás fele kihalófélben van, ezzel együtt kihalófélben vannak olyan kulturális értékek és hagyományok is, amelyeknek elvesztésével mindannyian csak szegényebbek leszünk.

Az értelmező szótár szerint anyanyelvnek nevezik azt a nyelvet, amelyet az ember gyerekkorában, elsőként tanult meg, s amelyen rendszerint és legszívesebben beszél. Ez utóbbi megállapítás csak félig-meddig, vagy csak papíron igaz, mert földünkön milliószámra élnek emberek, akik, bár az első szavakat valóban az anyanyelvükön tanulják, ám később – erősebb nyelvi és kulturális befolyásnak köszönhetően – elfelejtik azt. Ami még ennél is rosszabb, ha elfelejttetik velük. Erőszakkal. Mert a világ számos államában még mindig diktatórikus eszközökkel akarják elfojtani az anyanyelv használatát. Erre felhívni a világ figyelmét a Nemzetközi Anyanyelvi Nap legfontosabb célja.

Amikor nyelvről, mint a kommunikáció leggyakoribb és legelterjedtebb formájáról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akiknek nem adatott meg, hogy beszélt nyelvet használjanak, illetve olvassanak. Ezért a Nemzetközi Anyanyelvi Nap alkalmából világszerte megtartott rendezvényeken és előadásokon meg kell emlékezni a süketnémák használta jelbeszédről, és Braille írásról is.

Anyanyelvnek azt a nyelvet vagy nyelveket nevezzük, amelyet az ember gyermekkorában a szüleitől vagy a környezetétől megtanul, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni, illetve gondolatait ezen a nyelven képes a legkönnyebben kifejezni.

Gyakran mondják azt is, hogy anyanyelv az, melyen az adott személy saját gondolatait megfogalmazza. Használatos még a kifejezés akkor is, ha egy megtanult vagy később felvett idegen nyelv művelésének magas fokára akar valaki utalni: anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén gyermekkorában tanulta meg az adott nyelvet.

Bábel tornyának története arról számol be, hogyan jött létre a világ sokféle nyelve. A Földön jelenleg (2009) 6,6 milliárd ember lakik, a beszélt nyelvek száma 4000-4500 között lehet (más tudósok 6000-6500-ra teszik ennek számát), a különféle dialektusok száma pedig elérheti a 20 ezret. A szám folyamatosan csökken, sok kis nyelvet fenyeget az eltűnés, a holt nyelvvé válás veszélye néhány generáción belül.

Anyanyelvünk ápolása, az iránta való szeretet kibontakoztatása, a nyelvhasználat fejlesztése, a kialakult készségek mérése és minősítése; az általános és közéleti beszédkultúra fejlődésének segítése mindennapi feladatunk.

Mire lehetünk büszkék mi magyarok? Mindig csak ezt halljuk… és tankönyveink sem győzik hangsúlyozni:

ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvből. Nyelvünk mintha másodrendű, számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg lenne.

A legkülönösebb: nem az idegenek, hanem a magyar tudományos réteg véleménye az, hogy a magyar nyelv csak valamiféle hordaléknyelv.

De mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről?

Sir John Bowring(1792. október 17. Exeter, – 1872. november 23. Claremont, Nagy-Britannia) angol

nyelvész, közgazdász, politikus, író és utazó. Az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója:

„A magyar nyelv magában áll, a messzeségben. Más nyelvek tanulmányozása vajmi kevés haszonnal jár, ha ezt a nyelvet próbáljuk igazában megérteni. Lényegében egyedülálló nyelvi öntőformája van, szerkezete és felépítése oly múltba vesző időkre mutat, amikor Európa legtöbb nyelve még nem is létezett, vagy nem volt hatással a magyar vidékre.”

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is:

„A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”.

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):

„Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve)

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit.”

Grover S. Krantz amerikai kutató:

„A magyar nyelv ősisége Magyarországon /…/ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /…/ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

Ove Berglund svéd orvos és műfordító

„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:

„…Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.) „Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll. (A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.) De ne csak a nyelvünket, hanem, annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:”

Isaac Asimov sci-fi író:

„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:

„Már itt vannak – magyaroknak nevezik őket!”

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották:

magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.

E véleményeket csak megköszönni lehet, és velük mélységesen egyetérteni.

Forrás: magyaralmas.hu