Aki nem emlékszik a múltra, annak nincs jövője – Pótolták Schossel András síremlékét

Az egykor európai hírű szobrász-modellőr Schossel András öntöttvasból készült, művészi értéket képviselő síremléke, a körülötte lévő többi csodálatos öntöttvas síremlékkel és egy vaskereszttel együtt nyomtalanul eltűnt a Munkácshoz közeli Frigyesfalva (Фрідешово) elvadult római katolikus temetőjéből. A vasgyűjtők ezúttal pótolhatatlan értéket tüntettek el. A KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezete a Bethlen Gábor Alap támogatásával betonból formáztatta újra az öntöttvas síremlék pontos mását, rendezték a terepet és felállították az emlékjelet, hogy Schossel András tisztelői megtalálhassák a művész sírját és leróhassák kegyeletüket. A pótolt síremlék ünnepélyes felavatására október 15-én, vasárnap került sor.

A Munkács melletti Selesztó–Frigyesfalvai Vasgyárak virágzásának idején, 1834-től kezdődött a magas művészi igényű műöntvények gyártása az akkori Schönborn-uradalom vasgyáraiban, az ugyancsak művészi igényű vaskályhák és más öntöttvas eszközök és szerszámok mellett. A vasgyár akkori vezetői küldik tanulni Budapestre, majd Bécsbe és Drezdába a gyár mintaasztalosának fiát, a Beregszászhoz közeli Felsőremetén született ifj. Schossel Andrást. A szobrásztanulmányok végén jelentős díjakat elnyerő fiatal művész 1847-ben tér vissza Munkácsra, ahol 1848-ben megalkotja Kossuth Lajos öntöttvas mellszobrát, ami miatt a szabadságharc bukása után a munkácsi várbörtönben találta magát. 1849-től szobrász-modellőrként dolgozott a gyárban, munkáinak nagy művészi igényessége miatt váltak a Munkács-Selesztói és Munkács-Frigyesfalvai gyárak műöntvényei, szobrai, kisplasztikái Európa-szerte ismertekké és elismertekké. Schossel András 1874-ben, 51 éves korában halt meg, akkor helyezték örök nyugalomra a frigyesfalvai temetőben.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője avatóbeszédében elmondta: „Tisztelt honfitársaim! Schossel András vasból készült síremléke 140 évig állt ezen a helyen, de az utóbbi évtizedben elpusztították, a többi itt felállított sírhellyel együtt. Mi megpróbáltuk az eredetihez hű módon visszaállítani.” A KMKSZ alelnöke köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a KMKSZ-nek, és mindazoknak, akik anyagilag és munkájukkal támogatták a síremlék újbóli felállítását. „Reméljük, hogy ez az emlékmű azon túl, hogy emlékjelet állít e jeles kárpátaljai művésznek, hozzájárul vidékünk turizmusának a fejlődéséhez is” – zárta beszédét Gulácsy Géza.

Kovácsik Antónia ungvári magyar konzul beszédében nagyra értékelte Schossel András munkásságát, akinek művei közül több értékes alkotást láthatnak az érdeklődők a Magyar Nemzeti Galériában, az Öntödei Múzeumban és az Iparművészeti Múzeum kiállítási anyagában.

Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke hangsúlyozta: „Kárpátalján számos olyan kiemelkedő egyéniség élt, akiknek az emlékét kötelességünk megőrizni.

A vasipart a Rákócziak hozták létre Munkács környékén. Majd amikor átkerült a birtok a Schönborn család tulajdonába, akkor Morvaországból telepítettek ide, Frigyesfalvára szakembereket, ahol jelentős vasöntöde jött létre, amely elsősorban vaskályhák öntésére szakosodott. Innen látták el szinte az egész Monarchiát vaskályhákkal. Az itt élő mesterek a szép, míves kályhák és hasznos szerszámok, gépek gyártása mellett vasból öntöttek gyönyörű iparművészeti alkotásokat és szobrokat is. Ezek közül kiemelkednek Schossel Andrásnak a művei, amelyek méltán voltak híresek, és méltán őrzik azokat ma múzeumokban. Sajnos, az emléke elfelejtődött, az itt állt síremléke tönkre lett téve, valószínűleg a vasgyűjtők áldozata lett. Most a művésznek egyfajta elégtételt nyújtunk azzal, hogy újraavatjuk síremlékét. Igaz, nem vasból, mert az a tudás már elfelejtődött a környéken – sajnálatos módon. Hanem betonból, hogy a vasgyűjtők el ne vigyék újra ezt az alkotást – országunk jelenleg itt tart” – értékelte a jelenlegi állapotokat a KMKSZ elnöke. Majd hozzáfűzte: „Szerintem két dolgot jelképez ez az emlékmű. Ahhoz, hogy tovább tudjunk élni, fejlődni Kárpátalján, a múltat, különösen a múlt kiemelkedő személyiségeit tisztelni kell. Másrészt reménykedünk abban, itt állva a síremléknél, hogy megérjük, Kárpátalján újra világszínvonalú ipari termékeket és művészeti alkotásokat fognak teremteni.”

Szerhij Hajdaj, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke csodálatos együttműködésnek nevezte az újraalkotott emlékmű felállítását a helybeli szobrászművésznő, Emma Ruszin, Kölcsény polgármestere, Mikola Dub, Gulácsy Géza megyei képviselő, Brenzovics László parlamenti képviselő és a magyar állam között. Mert mint fogalmazott: „Aki nem emlékszik a múltra, annak nincs jövője.”

Kopriva Attila, a művészettörténet kandidátusa, a Kárpátaljai Művészeti Főiskola tanszékvezető tanára méltatta Schossel András életművét, alkotásait. Elmondta, hogy a későbbi nagy művész kisfiúként Frigyesfalván nevelkedett, és bejárt az öntödébe. Ott figyeltek fel nem mindennapi tehetségére. Schönborn Károly gróf finanszírozni kezdte tanulmányait. 1840-től három évig Uhrl Ferenc szobrászművésznél tanult Budapesten, majd 1843 és 47 között Bécsben tanult, ahol már komoly díjakat nyert el munkáival, ezek közül kiemelkedik az 1846-ban és 1847-ben elnyert Gundel-díj. Az iskolát befejezve tanulmányútra indult Németországba, meglátogatta Drezda, Berlin, Gliwice és Hanau vasgyárait. Munkácsra visszatérve elkészítette méltán híres Kossuth-szobrát, amely kisplasztika az akkori Magyarország egyik rendkívüli kincse lett. A börtönben töltött évek sem törik meg, 1860-ban készített sakktábláin a király Szent István, a királynő Zrínyi Ilona, a gyalogok pedig kurucok, a magyar hazafiság a művészt élete végéig jellemezte. Sajnos, 1874-ben bekövetkezett halálával hanyatlani kezdett a Frigyesfalvi Vasgyár színvonala. Ez a hanyatlás egészen a szovjet időkig folytatódott, ma már egyáltalán nincs termelés a gyárban. A jövő feladata, hogy Munkács környékén a vasipart újra felvirágoztassuk” – összegezte Kopriva Attila.

Mikola Dub, Kölcsény (Кольчино) nagyközség polgármestere elmondta, hogy ő maga is 30 évig dolgozott a 330 éves múltra visszatekintő vasgyárban, ahol nagyon sokan készíthették el első munkájukat egykoron. Elmondta, hogy művészi értékű öntvények még húsz évvel ezelőtt is készültek a gyárban. Köszönetet mondott a KMKSZ-nek és Gulácsy Gézának, hogy az utóbbi években három emlékhelyet is kialakítottak a Kölcsényi Községi Tanács területén, a Kendereskei-kilátót 2013-ban, majd emléktáblát avattak az 1890-ben beindított, első kárpátaljai villamos vízierőmű helyén, végül pedig pótolták Schossel András eltűnt síremlékét.

Az új síremléket Brenzovics László és Szerhij Hajdaj leplezte le, majd a jelenlévők – főleg munkácsi és munkácsi járási magyarok – megkoszorúzták azt.

Az új síremlékről annak alkotója, Emma Ruszin szobrászművész elmondta, hogy az eredetivel pontosan azonos az emlékmű, csak a vandálok számára remélhetőleg értéktelen betonból készült. A művésznő elmondta, hogy Frigyesfalván született és ott is nőtt fel, ma is ott él. Kislánykorában gyakran sétált a temetőben. Amikor a Lvovi Művészeti Akadémián szobrászatot tanult, 2010 körül még jártak lembergi barátaival a temetőben, akik ámulattal fotózták a csodálatos öntöttvas szobrokat, egyedi síremlékeket. Magyar római katolikus temető volt – mondta –, ahol minden sírfelirat magyar nyelvű volt. Közben hosszabb ideig nem járt erre, férjhez ment, gyermekeket szült, és amikor megint felment a temetődombra, ott „tragédia és katasztrófa” fogadta. A kimagasló művészeti értéket képviselő temetőből semmi nem maradt. Később Gulácsy Géza azzal kereste meg, hogy keresik a sír pontos helyét. Emma több helybélivel pontosan meg tudta mutatni a helyet. „Akkor ajánlottam fel, hogy elkészítem a síremlék pontos, méretarányos mását betonból, hisz korábban több fotót és rajzot is készítettem róla.”

Badó Zsolt