Csontos Márta: Az átváltozás metafilozófiája

A tárt ablakok mögött új ablak
nyílik, s mintha megsimogatná
arcod a belső igazság tündérkeze.
Ott állsz, hol az utópiák üvegfala megpattan,
s belezuhansz a születés és visszatérés
globális forgószelébe.

Ahogy szellemed kilép a búra alól,
földarcodról leszárad az ördögélmény,
elsimulnak a ráncok, fölállsz, s magadhoz
szorítod viharból virággá szelídült
örökséged. Most már fényarcú vagy,
kiveszett belőled Jób minden szenvedése.
Te vagy a szabadcsapat vezetője a néma
fák seregében, te vagy a tenger ura,
te vagy az eltévedt bárányok pásztora.

Jöttél hegyeken át szökellve, egyre közelebb
merészkedtél az éj sűrűjébe. Jöttél, hogy
színeváltozásodban megtörténjék a
gyökerek visszateremtése.