Dióültetvény telepítése és fenntartása II.
Az első néhány év kritikus a diótermesztésben, a kezdő termesztők nagy valószínűséggel ekkor követik el a legtöbb hibát. Lássuk, melyek ezek!
A közvélemény úgy tartja, hogy a dió kevesebb gondoskodást igényel, mint más gyümölcsfajok. Szeretném megcáfolni ezt a hiedelmet. A dió, különösen az első 10 évben, fokozott figyelmet és gondoskodást igényel. Ha ebben az időszakban ültetvényünk megfelelő gondozásban részesül, azt a fák az elkövetkező években is meghálálják, bár figyelmünk a továbbiakban sem lankadhat, a dió mindvégig igényli az odaadó gondoskodást.
A dió koronaformája
A dió biológiai adottságainak köszönhetően hatalmas – felkopaszodó – gömb alakú koronát nevel. Napjainkban ez a koronaforma nem használatos az intenzív termesztésben. Az intenzív termesztés célja ugyanis, hogy minél kisebb koronaméret mellett érjük el a lehető legnagyobb termésmennyiséget. Általában hatalmas koronájú fákat nevelünk, viszont a termőrészek, rügyek száma közel sem arányos a korona méretével.
A diótermesztésben az „intenzív” fogalomnak számos korlátja van, melyek Kárpátalja éghajlati adottságaiból adódnak. A dió esetében semmiképpen nem tartható fenn a karcsúorsó vagy a szabadorsó koronaforma. Termőtájunkon főként a váza, tölcsér, magyar kehely, esetleg a katlan koronaforma az elterjedt a hagyományos termesztésben. A sudaras koronaformák (ágemeletes, szórt állású, kombinált) az intenzív termesztésre alkalmasak. Ezen koronaformák használata esetén az ágak megvilágítottságának köszönhetően garantált a minőség és a megfelelő termésmennyiség.
Az 1. ábrán az ideális hagyományos koronaformákat láthatjuk. Ezen koronaformákat azoknak a vállalkozóknak ajánlom, akik mindig „időszűkében” vannak.
A nyitott koronaformák alkalmazásával a munkaigény és a ráfordítások csökkennek, viszont ezzel arányosan csökken a termés mennyisége is.
Azon vállalkozók számára, akik hobbiszinten kívánnak diótermesztéssel foglalkozni, érdemes elmondani, hogy a magára hagyott diófacsemeték koronaformája egyenlően fogja kitölteni a rendelkezésre álló teret, amennyiben jól elférnek (minimum 8×8 méteres sor- és tőtáv). A túl sűrű ültetvényben szabálytalan és torz korona alakulhat ki, mely a termőfelület csökkenését vonja maga után, ezért is fontos az ültetési távolság betartása. Ebben az esetben elmulaszthatjuk a metszést, bár korántsem lesz jövedelmező a termesztés.
A 2. ábrán az intenzív termesztésre alkalmas ideális koronaformákat láthatjuk. Ilyen technológiával jövedelmező termesztés valósítható meg. Alkalmazásuk kielégítő termésmennyiséget eredményez, viszont az eljárás jóval több munkaerőt, nagyobb odafigyelést és költségráfordítást igényel.
A metszés ideje és módja
A hazai intenzív termesztés első feltétele, hogy diófáinkat fiatal állapotban metszenünk kell a megfelelő termőfelület beállítása érdekében. A metszés célja a minél nagyobb termőfelület elérése.
• Nem termő korban (termőre fordulás előtt) ajánlott a zöldmetszés, amelyet július végétől augusztus elejéig végezhetünk el (legkésőbb augusztus 15-ig).
• Termőre fordult dióültetvényben a nyugalmi időszakban végzett fás metszést részesítsük előnyben, a metszés ideje: január–február. A február utáni metszés következménye a „könnyezés”, melynek során értékes tápanyagok távoznak a növényből, s a késedelem korai fakadást eredményez. A téli nyugalmi időszakban végzett metszés során elsősorban a sűrítő, sérült, túlvastagodott, a művelést akadályozó és fertőzött koronaelemeket kell eltávolítani.
Nem termő korban ajánlatos évente elvégezni az alakító és a fenntartó metszést, míg a termőre fordulást követően 2–4 évente térjünk vissza ugyanarra a diófára.
A metszés során azokat tekinthetjük fontos ágaknak, vesszőknek, amelyek kifelé, a nyílt tér felé irányulnak. Ugyanakkor a korona belseje felé irányuló, vagy erősen feltörő ágakat el kell távolítanunk.
Molnár Ádám