Németi Anett: Mint a gyermek

Tűzlépteinktől meghajlanak az erdők.
Új fákat ültetünk te, meg én.
Már tavasz óta a szívemen alszol,
s én gyöngyként tartalak balom helyén.
Felhők arcain lépkedünk a fényig,
mint színes kedvű, félénk gyermekek.
Csillagszemünkben a Szeretet érik,
törékeny lelkünk új valót keres.