Kopogtató: megéri?

Az elmúlt időszakban egyre több közlekedési balesetről hallhattunk. Megnövekedett a cserbenhagyásos gázolások, ittas vezetések, gyorshajtások száma.

Nem is olyan rég, április 15-én a Técsői járási Bustyaházán cserbenhagyásos baleset történt melyben egy 23 éves fiatal vesztette életét. Két nappal később újabb tragédiáról számolt be a média. Egy személygépkocsi autóbusszal ütközött Krivij Rihben, melynek következtében nyolc ember a helyszínen életét vesztette. Majd április 22-én súlyos baleset történt a munkácsi járási Csongoron. A baleset következtében súlyosan megsérült a jármű vezetője és két utasa, egy 13 és egy 35 éves barkaszói lakos. Mindhármójukat a munkácsi kórház intenzív osztályára szállították.

A rohanás világát éljük. Az emberek sietnek, figyelmetlenek, szeretnének minél gyorsabban odaérni valahová, vagy csak „nagy fiúnak/lánynak” akarnak tűnni. Sokszor ittasan volán mögé ülnek, nem törődve a következményekkel és máris ott a baj. Romba dőlt életek, széthullott családok, elveszített hozzátartozók percek alatt.

Számos esetről hallottam már környezetemben is, hogy fiatalok elindultak autóval, de már nem tértek haza. Előkerül az ital és máris jobb a hangulat. Eltűnnek a korlátok, Mindent megtehetek! Velem úgysem történhet semmi! – ilyen és ehhez hasonlógondolatok játszódnak le a legtöbb ember fejében. Azonban ez nem így van! Az életünket ajándékba kaptuk Istentől, melyre vigyáznunk kell.

Rengeteg család élete dőlhet össze egy másodperc töredéke alatt. A gyermeket hazavárja a szülő, a férjet a feleség, feleséget a férj, gyermek a szülőt és még lehetne folytatni a sort. Megéri kockára tenni az életünket? Nem jó érzés hazamenni és a család szeretetét élvezni?

Mennyivel könnyebb lenne, ha a legtöbb ember odafigyelne a másikra, ha betartaná a közlekedési szabályokat, ha nem ülne ittasan autóba, nem rohanna, és nyugodtan, de biztosan érne a kijelölt helyre.

Sok esetben tapasztaltam, hogy a sofőrök nem figyelnek, áthágnak minden közlekedési szabályt. Volt rá példa, hogy kis híján a zebrán gázoltak el, mert a sofőrnek épp nagyon sietős volt a dolga. Miért? Mert a rohanás tölti ki az emberek életét. Gondolkodjunk el azon, mi mindent teszünk kockára a pillanatnyi sietségért?

Nehezítő tényező hazánkban az is, hogy az utak állapota nem üti meg az autópálya szintjét. Azonban sok ember mégis annak tekinti. Ebből aztán hatalmas balesetek kerekednek. Ezért is inkább vigyázzunk és vezessünk felelősségteljesen. Gondoljunk nem csak saját, de mások életének épségére is. Gondoljunk a családra, akik hazavárnak és gondoljuk másokra, kiket szintén vár valaki. Valahányszor autóba ülünk, mindig tartsuk be a közlekedési szabályokat. Ne a pillanatnyi rohanás, „mert késésben vagyok” gondolata lebegjen szem előtt, hanem az a kérdés, hogy megéri? Jobb később odaérni valahová, mint soha.

Rengeteg tragédiát lehetne megspórolni egy kis odafigyeléssel és józan ésszel. Olyan könnyű „tapasztalt” sofőrt játszani és feltenni a szemellenzőt, nem számolva a következményekkel.

Ugyancsak érdemes vigyázni az úttest szélén általában kivilágítás nélkül közlekedő gyalogosokkal, biciklisekkel és lovas kocsikkal. Sok esetben az aprónak tűnő dolgokból is nagy balesetek lehetnek. Figyeljünk egymásra és tekintsük az életet egy ajándéknak, egy csodának, mert pillanatok alatt vége lehet.

Ne kockáztass! Közlekedj okosan és felelősségteljesen!

Mondik Márta
Kárpátalja.ma