Kopogtató: az ország, ahol jó élni
„Nem tudsz ukránul? Akkor munkát sem érdemelsz Ukrajnában!”
Ezt a hetet sem zártuk meghökkentő kijelentések, fenyegetések és nacionalista felhangok nélkül.
Megtudtuk, hogy az ukrán hadsereg Európa egyik legütőképesebb alakulata, izgulnunk kellett a Karpatszka Szics fenyegetései miatt, miniszterváró lázban égett a megye, Hrinevicsnek szemet szúrt a magyar nyelvű anyák napi felirat, s a kedvenc írónőnk újabb követelése tette fel a pontot a hét agymenéseire.
A nacionalista Karpatszka Szics figyelmeztetésével indult a május 9-i készülődés a megyében. A félkatonai szervezet hangsúlyozta, hogy az agresszorok támogatásaként és szeparatizmusra való felbujtásként értékelik az idegen országok szimbólumainak – szovjet zászlók, kitüntetések, az orosz trikolor, valamint a György-szalag – használatát, s őrjáratokkal akadályozzák meg a rendbontást Kárpátalján. Nem sokkal később az ukrán elnök jelentette ki, hogy az ország nem vállal közösséget semmilyen, az agresszor államhoz köthető ünneppel. Ezzel kapcsolatban már javaslat is született, hogy május 9. helyett ezentúl 8-át, az emlékezés és a megbékélés napját nyilvánítsák szabadnappá az országban.
Szerencsére egyetlen egyenruhás nyugdíjasról sem tépték le a szovjet kitüntetéseket a Karpatszka Szics túlbuzgó patriótái. A kijelentéseik azonban, ahogy az ország vezetőié is, gondolkodóba ejtenek. Mi lesz a következő lépés? Mindenkinek kötelezően le kell cserélnie az anyakönyvi kivonatát, ha abban az áll, hogy a Szovjetunió szülötte? Ha eddig is elferdítették a valóságot a történelemkönyvekben, ezentúl végképp cenzúráznak mindent, ami Oroszországgal kapcsolatos? Esetleg a név kimondásáért is büntetés jár majd, s Harry Potter után szabadon Tudjukkinek keresztelik át az agresszor államot?
Az embereknek hinniük kell „Ukrajnának a civilizált európai államok közösségében megvalósuló boldog jövőjében” – kontrázott az elnökre Olekszandr Turcsinov, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács vezetője. Hogy egyelőre mivel van kikövezve a boldog jövőbe vezető út, azt a miniszterelnök Kárpátaljára érkezése előtt készült fotóknál talán nem is lehet élethűbben ábrázolni. A választásokra hangolódó kötelező pofavizit, az ungvári magyar iskolában tett látogatás – ahogy várható volt, – nélkülözött minden problémamegoldó szándékot. A kárpátaljai magyar érdekképviselet megkerülése, Volodimir Hrojszman „kellően toleráns és udvarias” ukrán vezetésről szóló mondái csak még inkább egyértelműsítették, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő jogfosztó intézkedések sora csak bemelegítés, s Ukrajna egyre messzebb sodródik az általuk emlegetett civilizált közösségtől.
Mindezek után csak hab a tortán Larisza Nyicoj újabb indítványa, melyet május 8-án tárt a nagyérdemű elé az Oboz televízió egyik műsorában: az írónő kötelezné, hogy minden munkafelvételnél legyen előfeltétel az ukrán nyelvvizsga megléte a jelentkezőknél. A tanúsítványok kiállításának menetét Nyicoj a jogosítványok megszerzéséhez hasonló vizsgaközpontok mintájára alakítaná ki. Talán ezt a hasonlatot nem gondolta teljesen végig a nemzeti öntudatú hölgyemény (hacsak nem szeretne ő vagy valamelyik közeli hozzátartozója nyelvvizsgaközpontot létesíteni), viszont a kedves olvasónak aligha kell bemutatnunk a jogosítványszerzés folyamatát a lehetőségek országában…
Nem elég tehát, hogy Ukrajna függetlenedése óta képtelenek voltak egy épkézláb módszertant kialakítani a nemzeti kisebbségek számára, hogy azok tagjai megfelelően elsajátítsák az államnyelvet, a nagyra becsült írónő most munkanélküliséggel is sújtaná a dilettantizmus elszenvedőit.
Larisza Nyicoj nem tartja radikálisnak elképzeléseit. Szerinte ez egy evolúciós út kötelező lépése, melyen Ukrajnának haladnia kell. Magasröptű gondolatmenetét követve feltételezhetjük, hogy hamarosan az országba utazó turistákat is ukrán nyelvvizsgára köteleznék majd, hogy megkönnyítsék a határátkelőkön a szomszédos ország nyelvét vagy az angolt hírből sem ismerő határőrök, vámosok munkáját, s megkíméljék őket a véget nem érő pantomim játék fáradalmaitól…
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma