Egy útkeresés krónikája

A csípősen hideg délelőtti napsütésben lelkészek gyülekeznek a székelyudvarhelyi Református Diákotthon kapujában. Fórumbeszélgetésre hívták az érdeklődőket a szervezők, melynek témája: milyen legyen az Erdélyi Református Egyház és az egyházi vezetés a következő években?

Előzmények

2011 októberében az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség gyűlésén Sógor Géza országos elnök egy tíz kérdésből álló kérdőívet osztott ki a részvevők között, amelyben arra kereste a választ, hogy mi mindent tartanak a lelkészek a legégetőbb problémáknak az egyházban, és hogyan lehetne az egyházkerület életét és munkáját hatékonyabbá tenni. A beérkezett válaszok megbeszélésére egy találkozón került sor Mezőbergenyén, melyen 84 lelkipásztor vett részt. E beszélgetés folytatására hívták össze a szervezők – Székely József, Papp Béni Zsombor és Domahidi Béla – 2012. március 6-án az érdeklődőket Székelyudvarhelyre. A kiküldött programtervezetben tíz területet határoztak meg a szervezők, amelyről – megfogalmazásuk szerint – nyílt és nyitott véleményalkotást és együttgondolkodást vártak.

Műhelymunka

A helyet biztosító házigazda, Dobai László áhítata után a szervezők nevében Székely József köszöntötte az egybegyűlt mintegy 55-60 lelkipásztort. A programtervezetben megjelölt témák mindegyike egy rövid felvezetéssel kezdődött, majd a hozzászólások, javaslatok következtek. A jelenlévők elsőként a gyülekezetépítés problematikáját vitatták meg.

– Az utóbbi években gyülekezeteink fokozódó mértékben a lelki megfáradás, az elidegenedés jeleit mutatják. A százalékban kifejezett különböző mutatók is egyre rosszabbak. Szemléletváltásra van szükség – hangzott el a bevezetőben.

A résztvevők a misszió különböző eszközeiben látták a megoldást. A belmisszió megerősítése, az iratmissziós anyagok szakszerű rendszeres használata, valamint a románmisszió és a cigánymisszió módszerének szakemberek általi kidolgozása vezethet eredményre. A missziós tevékenység a gyülekezetek létkérdésévé vált, ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: a misszió hozza létre a gyülekezetet és nem fordítva. A lelkipásztorok, mint a gyülekezet vezetői számos kihívással és nehézséggel kell, hogy szembenézzenek munkájuk során. E nehézségek súlya alatt a lelkész élete – amennyiben úgy érzi, magára maradt – tragédiába is torkollhat. A lelkipásztorok lelkigondozása, a továbbképzési rendszer hatékonyabbá és vonzóbbá tétele, valamint az anyagi feltételek javítása enyhíthet ezeken a problémákon. A presbiterek a lelkipásztorok legfőbb munkatársai, éppen ezért esetükben is a képzésre és a továbbképzésre tevődött a hangsúly. Őszinte feljajdulással többen is szóvá tették, hogy mennyire kevés az alkalmas munkatárs. Az egyházkormányzás témakörének egyik legtalálóbb megjegyzése az volt, hogy az egyházban csak akkor lehet demokrácia, ha teokrácia uralkodik. Ugyanakkor szükség van az egyházon belül is a hatalmi ágak (törvényalkotói, végrehajtói, bírói) szétválasztására. A szünet előtti utolsó téma a testületek, a zsinat kérdése volt. Az időhiány miatt ez a téma némi hiányérzetet hagyott a résztvevőkben, hiszen az egyetlen konstruktív megállapítás az volt, hogy a közösséget úgy kell nevelni, hogy felkészült alkalmas szakemberek kerüljenek a megfelelő testületekbe. Az ebéd után tovább folytatódott a megbeszélés az oktatás és ifjúsági munka témakörében. Az IKE megerősítése és központi támogatása, az iskolai és gyülekezeti vallásoktatás szükségessége és az alternatív gyerekprogramok képezték a felszólalások gerincét. Egyik felszólaló szorgalmazta, hogy a konfirmáció ne életkorhoz kötött legyen, hanem amikor az ifjú lelkileg érettnek érzi magát, akkor tegyen konfirmációi fogadalmat. A szeretetszolgálat és kölcsönös teherhordozás tekintetében a diakóniai szolgálat tudatosítása és megerősítése a gyülekezeti tagok körében a legsürgősebb feladat. Ajánlatos lenne egy egész Erdélyt átfogó diakóniai szolgálat létrehozása. A kapcsolatok viszonylatában a témabevezetőben elhangzott:

– Az egyházunkon belüli kommunikáció, illetve bel- és külföldi kapcsolataink egyik alaptanulsága, hogy Erdélynek tekintélyes vezetők kellenek – kifelé. Befelé, a szolgatársak és a gyülekezetek felé viszont kollegiális szellemben élő és cselekvő lelki elöljárókra van szükség.

A felszólalók közül többen is hangsúlyozták: az egyháznak szüksége van diplomatákra, hogy megfelelően tudják képviselni a különböző testületekben az egyházi érdekeket. A felszólalók nagy többsége egyetértett abban, hogy erősíteni kell a politikummal való kapcsolatokat, valamint felül kell vizsgálni a lelkészek politikai szerepvállalásának szigorúan tiltó rendelkezését, vagyis hogy helyi szinten független jelöltként indulhasson a választásokon egy lelkész, ha megvan rá a közösség felhatalmazása. A kommunikáció és média a mai világban megkerülhetetlen, szükséges a médián keresztül is a keresztyén értékek továbbítása, valamint a keresztyén értékrendű médiumok – újság, rádió – létrehozása. Az utolsó téma a gazdasági és a pénzügyi kérdések voltak. E téren mintha valamiféle megtorpanás lett volna tapasztalható a hozzászólásokban. Az egyetlen megoldást a pályázatokban és a pénzügyi szakemberek bevonásában látták a résztvevők.

Napzáró

A programtervezet és a kialakult fórumbeszélgetés összességében jónak mondható, hasznos az egyházkerület szempontjából. Talán még előrevivőbb lett volna, ha több konkrét javaslat érkezik a gyakorlati megvalósításra vonatkozóan, és ha konkretizálódott volna ezek anyagi fedezete is. Az egyik szervező, Székely József elmondta: a programtervezetet aláíró három személy – amennyiben a jelölés megtörténik – indulni kívánnak ezzel a programmal az ebben az évben esedékes egyházkerületi tisztújító választáson.

Juhász Ábel

Forrás: parokia.hu