A világ legszörnyűbb szellemvárosai
Tragédiák, válságok, vagy egyszerűen csak emberi butaság miatt elhagyott vidékeken kalauzolja nézőit a The Atlantic fotósorozata: az A World Without People (Egy világ emberek nélkül) című fotóriport épített örökségünk legrosszabb arcát mutatja be 41 fotón – s a fotókon túli történetekben.
Civilizációnk lélegzik: hol a nagyvárosok szívják magukba az elárvult, haszontalanná vált vidékek lakóit, hol a vízfejjé vált, élhetetlen metropolisokból indul meg a kivándorlás a csendesebb, zöldebb, békésebb környékek felé. A túlnépesedett bolygón ez a civilizáció egyre több nyomot hagy maga után, amelyek ott maradnak figyelmeztető jelnek egy-egy zsákutcás folyamat végén. S amíg a régi, földhöz közel élő emberek nyomait könnyen vissza tudta magának igényelni a természet, addig a technicizált, indusztriális világ maradványai sebként éktelenkednek a tájban.
A The Atlantic magazin online fotóriportja ilyen elhagyatott, ember nélküli tájakat mutat be: a riport bevezetője szerint a fotókat végignézve képet nyerhetünk arról, milyen is lenne a világ, ha az emberek eltűnnének a Földről. A 41 kép megannyi tanulságos történetre utal, hányszor és hány helyen is futott zsákutcába az ember – kiapadhatatlan tudásvágya, határtalan kapzsisága vagy egyszerűen rövidlátó butasága miatt. Talán nem véletlen az sem, hogy felülreprezentáltak a tágas és népes, nagyhatalomnyi országok a képsorozatban: könnyebb az elembertelenedés az ember léptéke nélkül.

Más okból pusztulnak a madridi elővárosok: az Atlantic fotóján vörös pusztaság készül elnyelni a félkészen maradt lakóparkokat. A spanyol gazdasági csoda idején lezajló ingatlanbumm hatalmas buborékot hozott létre a később eladhatatlannak bizonyult, fölöslegesen épített lakónegyedekből. Mekkora is lehet az érdeklődés most az új lakások iránt egy olyan országban, ahol minden második fiatal munkanélküli? Madridtól délre, a kasztíliai pusztaságban ma csendesen suhannak az AVE szupervonatok Don Quijote helyén, de a szélmalmok helyét átvették a jólét és az örök növekedés délibábjaként tükröződő szellemvárosok.

A fotók sora rajtuk kívül betekintést nyújt Líbia, a beteges diktátor kurta-furcsa jóléti államának mai állapotába; az egykori szovjet embertelepek Lenin-fejjel díszített örökségébe; hanyatló amerikai vidékek elhagyatott zugaiba; és nem éppen az elit által lakott ír és angol lakótelepek fakó szürkeségébe is. A The Atlantic fotósorozata tanulságos lehet az elefántcsonttoronyba húzódó széplelkeknek és csak a pénzszagra mozduló ingatlanmoguloknak egyaránt.
Forrás: mno.hu
