„Eszetekbe juttatom…” I Kor. 15:1-6
Rohanó világunkban sokat felejtünk, főleg fontos dolgokat. Vannak életünkre, jövőnkre nézve jelentéktelen, kis ügyek (sérelmek, panaszok stb.), melyek megragadnak emlékezetünkben és életünk útján konok társként kísérnek. Megkeserítenek, félelemben tartanak rossz emlékeink.
Hálás vagyok az ünnepekért, mert újra elénk hozzák a régi eseményeket. Üdvtörténeti és nemzeti ünnepeink előhozzák azokat a dolgokat, amelyek emlékeztetnek igazságra, kegyelemre, szeretetre, Isten értünk hozott nagy áldozatára és a feltámadás csodájára. Pál apostol is így kezdi az I. Korinthusi levél 15. részét:
„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot…hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, …”
Tudni illik! A XXI. században, egy keresztyén közösségben, konkrétan Kárpátalján, úgy gondolom, hogy nem hamis elvárás egyháztagjainktól, ha feltételezem azt, hogy tudják, ismerik hitünk alapjait, a Szentírás hatalmas és letagadhatatlan bizonyságtételeit. Hiszen látjuk, hogy az evangéliumok – Pál apostol és az apostoli levelek – egész lelkisége a feltámadás valóságát hirdetik. Ezenkívül ott vannak a tények is:
1. Az üres sír.
2. Az apostolok nagy hite, amely a nagy csüggedés és nagy levertség után tökéletes bizonyságként jelentkezett.
3. Az ellenség viselkedése is: lepecsételt sír, megvásárolt őrség stb.
Ezeket a dolgokat elménkben, szívünkben valóban csak újra felszínre kell hozni a feledésből, a kételyekből, a hitetlenség gúnyos támadásainak pora alól.
Az Örömhír-evangélium újra meg újra megörvendeztet bennünket, így táplálva hitünket és reménységünket. Ad látást betegségen, halálon, gyászon túl, ad erőt az ellenszélben, keresztünk hordozásában, mert így hisszük és tudjuk, hogy fáradozásaink és küzdelmeink nem hiábavalóak az Úrban!
Krisztus meghalt a mi bűneinkért. A felhalmozott adósság vissza lett fizetve Krisztusban. Az eddig járhatatlan út járhatóvá lett, a bűnös kegyelemből, hit által megigazult. A ma élő emberért is meghalt, mert a ma élőket is bűn terheli, és megigazulásuk csak Krisztusban van.
És feltámadt a harmadik napon.
„A feltámadás jelentőségét ma már sajnos nem képesek meglátni sokszor még az igazi hívők sem. A húsvéti hit csodálatos öröme és mámora ma már szinte ismeretlen a legtöbb keresztyén ember lelkében, mindannak ellenére is, hogy a húsvétot, a feltámadást évről évre ünnepeljük, mert valami értelemmel elfogadott lélek és tűz nélküli hitté vált ez a legtöbb ember lelkében. Csak akkor kezdi az ember a húsvéti hit erejét, forróságát és tüzét legalább történelmi úton megérteni, amikor az őskeresztyénség életét és hitvilágát tanulmányozza. Élmény és tapasztalat formájában pedig akkor, amikor hitbeli nagykorúsága odáig vezeti, hogy egész lélekkel tudja megragadni a diadalmas és győzedelmes húsvéti hit szélességét és hosszúságát, mélységét és magasságát, a maga egyéni élete számára is.” /R.D.S.J./
Eszetekbe juttatom!
Még tart a kegyelmi idő!
Még megismerhető a Szentírás tanítása, az Evangélium!
Még lehet ismeret és tudás, személyes meggyőződés az Isten lelke által. Még lehet 2012 húsvéti ünnepe a megtérés és megszentelődés alkalma a magyar nép, a te és az én életemben! Még lehet ez a csodálatos ünnep Áldás!
Isten mindent elkészített!
Részünkről szükség van egy kis csendre, alázatra, buzgó imádságra, Isten írott és hirdetett igéjére, ismeretre és beismerésre, hogy Isten a mi Atyánk, Megváltónk, Üdvözítőnk, aki örök élettel ajándékoz meg Jézusért.
Áldott ünnepet!
Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke
Kárpátalja