2019. január 31., csütörtök
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-heart” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_animation=”fadeIn” title=”Névnap” hover_effect=”style_3″]Marcella – latin eredetű; jelentése: határerdő, a határvidék védője.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon=”Defaults-user” icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ title=”Idézet” hover_effect=”style_3″]
„Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.”
Ralph Waldo Emerson
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-934dca-31f0″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Rácz Pál (Munkács, 1888. január 31. – Budapest, 1952.) Tanító, író, újságíró, tanfelügyelő. Szatmáron végezte a tanítóképzőt. 1907-től Beregszászban, Felsőbányán, Nagybégányban és Ungváron tanított. Irodalmi pályafutását lírai alkotásokkal kezdte 1906-ban. 1915-1919 között munkatársa volt a budapesti Élet című szépirodalmi folyóiratnak. Ungváron tagja lett a Gyöngyösi Irodalmi Társaságnak. 1918-1919-ben a Határszéli Újságot szerkesztette. 1919-ben a csehszlovák hatóságok elbocsátották állásából. 1920-ban alapította s 1938-ig szerkesztette a Kárpáti Magyar Hírlapot. 1938-44 között Ungvár város és Ung megye tanfelügyelője volt. 1921– 38 között a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztőjeként tevékenykedett. Munkatársa volt a Magyar Írásnak, 1940-41 között a Határszéli Hírlapnak, 1938 novemberéig a Kárpáti Magyar Gazdának. Tagja volt az Országos Gárdonyi Irodalmi Társaságnak, a kassai Kazinczy Irodalmi Társaságnak. 1945 után Magyarországra költözött. 1945-47-ben a miskolci, 1948-ban a budapesti tankerületi főigazgatóságon dolgozott. A termékeny és népszerű írót a kisebbségi magyar sajtóban a „szlovenszkói Gorkijként” emlegették. Novellistaként elsősorban az élet számkivetettjei foglalkoztatták. Ábrázolásmódja naturalizmusba hajló. Kedvelte a furcsa, esett figurákat. Regényei a két világháború közti magyar irodalom számottevő alkotásai közé tartoztak. Kapcsolatban állt a kárpátaljai irodalmi élet több személyiségével. Barátja volt Mécs László, 1923-ban ő rendezte sajtó alá Mécs Hajnali harangszó című kötetét. 1926-ban ő kísérte el Móricz Zsigmondot ungvári, munkácsi és beregszászi előadókörútjára. Tanfelügyelőként a kárpátaljai magyar iskolák szervezési kérdéseivel foglalkozott.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Jávor Pál színész (1902) vidéken kezdte pályafutását, de hamarosan a fővárosi színházak hősi szerepiben aratott sikereket. A háború után Amerikába távozott, de csalódott, alig foglalkoztatták, s 1957-ben hazatért. Többnyire elegáns dzsentrifigurákat alakított.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-74dca-31f0″][vc_column_text]
MENNYIRE SZERETED JÉZUST?
„Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” (Máté 13:46)
A nagyvállatok történetében az egyik legkülönlegesebb tulajdonosváltás az volt, amikor Stanley Tam vállalata részvényeinek 51 százalékát törvényes szerződés keretében Istenre íratta. A United States Plastic Corporation vállaltot annak idején 37 dollár tőkével indította el. Amikor visszaadta az üzletet Istennek, az éves jövedelme csaknem kétszázezer dollár volt. Stanley hitte, hogy Isten meg fogja áldani az üzletet, ezért tiszteletét ki akarta fejezni a pénzzel is. Ilyen esetben a legtöbben dicsérőleg vállon veregettük volna magunkat. Stanley azonban nem így tett, úgy érezte, rosszul tett, hogy 49 %-ot megtartott magának. Amikor azt a példázatot olvasta, melyben a kereskedő mindenét eladja, hogy megszerezze az igazgyöngyöt, úgy döntött, hogy megválik minden részvényétől. Azt mondta: „Az ember egyszerre csak egy adag ételt tud megenni, egyszerre csak egy öltözet ruhát tud viselni, egyszerre csak egy autót tud vezetni. Ez nekem mind megvan. Hát nem elég?” Ezért 1955. január 15-én minden részvényét Isten nevére íratta, és ő maga csupán fizetett alkalmazottja lett az általa alapított vállalatnak. Stanley élete végéig több mint 120 millió dollárt adományozott Krisztus ügyére. Ha le akarod mérni Krisztus iránt szeretetedet, nézd meg a naptáradat és a számlakivonatodat. Ezek nem hazudnak. Az, hogy mivel töltöd az idődet, s mire költöd a pénzedet, a leghitelesebb mutatója annak, hogy mit tartasz igazán fontosnak az életben. Krisztus felbecsülhetetlen értékű igazgyöngy számodra? Szeretne az lenni. Megérdemli, hogy annak tekintsd.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában [/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab tab_id=”05a52131-18cb-24dca-31f0″ title=”A nap liturgiája”][vc_column_text]Bosco Szent János áldozópap
1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.
Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.
Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.
1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.
Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
bacskaplebania.hu[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]