Vasárnapi üzenet

„Minden forrásaim benned vannak, Uram” (Zsolt 87,7)

A zsoltáros tapasztalatként írja ezt, mert sok ember számára lehetetlen helyzeten keresztülment. Ember – mint folyó, amely forrásból ered. A folyó tulajdonságai:

Van medre. Ismerni kell a határokat, meddig mehetünk el, hol a mi területünk. A jelen kor egyik nagy nyomorúsága, hogy nem ismerik a határaikat (a törvény és a törvénytelenség, az intimitás és a nyilvánosság, a közlés és a sértés, a szükségletek és a pazarlás, az isteni hasznos és az ördögi pusztító teherhordozás stb. között). Meg kell találni a magunk élettérhatárait. Itt van az Isten által nekünk szánt terület. Lehet, hogy a partja nagyon változatos: valamikor szép és valamikor csúnya (mások a történelmi korszakok); s a meder szélessége is változik; de folyó vizével mindig számolni kell, mert a forrás nem az ember kezében van. Akkor vagyunk mindig tényezők, ha Istentől ered az életünk, és Istennel mindig megtartjuk a kapcsolatot (pl. mi kárpátaljai magyarok akkor vagyunk értékesek, ha az isteni értékrendet minél tisztábban megéljük).

Van élet benne és körülötte. A keresztyén ember sosem egoista. Aki nem tanul meg adni, az szűkölködő marad (pl.: a boldogságban, a jó lelkiismeretben, az értelmes életben fog szűkölködni).

Van kezdete és vége, ahogy az emberi életnek, munkánknak, kapcsolatainknak, feladatainknak stb. Ezt tudomásul kell venni és rugalmasan elfogadni. Tudni kell, honnan és milyen irányba indultunk el (múlt, mely kötelez, tartást és önazonosságot ad, valamint ahhoz viszonyítva a haladásért hálát lehet adni; nyomorult, mindig tévelygő és elégedetlen ember, aki nem ismeri a múltat és elégedetlensége miatt nem is tud hálát adni, ami mindig gyógyító lehetne). A vég Istennel kapcsolatban nem megsemmisülés, hanem beteljesedés. Tudnunk kell, hová kell megérkeznünk. Tragédia, amikor valaki a vég előtt feladja. Mert ez a feladás mindig mintává válik. Ha feladó típusok vagyunk, akkor ezen tudatosan változtatnunk kell.

A folyónak a dolga annyi, hogy engedje magán keresztül a forrás vizét. A mi dolgunk, hogy Isten áldásait a következő évben engedjük magunkon keresztül.

Radvánszky Ferenc
református lelkész