Kárpátalja anno: „sárgarépa-lázadás” a munkácsi várbörtönben

Mi köze a munkácsi várbörtönnek a sárgarépához? Kik s miért lázadtak fel az erődben?

Kiderül mindez Karászi Miklós A munkácsi vár története című könyvéből, melyet Munkácson, a Kálvin Nyomdában adtak ki 1939-ben.

Íme, a történet!

1880-ban, az akkor még fegyencházként működő munkácsi várban raboskodott Balla Gergely, akit csalásért, sikkasztásért és jogbitorlásért tíz év börtönbüntetésre ítéltek. Az „ál-Wesselényinek” is nevezett bűnöző részt vett az 1859-es szárd háborúban, ahol együtt harcolt gróf Wesselényi Lászlóval. A harcban Wesselényi elesett, Balla pedig súlyos sebet kapott és kórházba került. Miután felépült, elment a gróf édesanyjához, s meggyőzte arról, hogy ő a fia. Évekig élt Wesselényiként a birtokon, s élvezte a főúri életet, míg az egyik régi inas le nem leplezte a csalót.

Ezután került bíróság elé, majd elítéltként a munkácsi várba.

Többszöri sikertelen szökési kísérlete után fegyenclázadást szított a börtönben.

Elhitette társaival, hogy az őrök rendszeresen ellopják az élelmezésükre szánt pénzt, ezért kell nekik silány ételeket, főként sárgarépát enniük.

Az egyik ebédosztásnál a rabok megtámadták az őröket, néhányukat lefegyverezték, másokat megsebeztek.

A városból kihívott katonaság tudta csak megállítani a lázadókat. Balla Gergelyt ezután még szigorúbban őrizték, míg rejtélyes körülmények között meg nem halt.

A várbeli étkeztetés pedig hamarosan megoldódott, hiszen 1896-ban felszámolták a börtönt az erődben.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma