Régi idők nagyböjti gondolatai: 7. nap
Kanyurszky György nagyböjti beszédsorozata, melyet 1879-ban tartott a kalocsai érseki főszékesegyházban.
„Láttuk kedves hallgatóim, hogy Jézus tövissel koronáztatott mint király, ki Istennek az első ember nagyravágyása-, gyávasága- és élvvágya által lerontott országát a földön visszaállította az alázatosság, a lelkierősség és türelem erényeivel.
Tövissel koronáztatott mint főpap és áldozat, ki elveszi a világ bűneit. Tövissel koronáztatott mint győző, ki legyőzte az ördög kevélységét a gyalázat ékességével; legyőzte a világ álbölcseletét a dőreség jelvényével; legyőzte a test vágyait és élveit a fájdalom eszközével.
Vegyük mi is magunkra kedves hallgatók e töviskoronát, hogy visszaállítsuk királyunkkal lelkűnkben Isten országát, hogy áldozatot mutassunk be főpapunkkal Istennek, hogy győző hadvezérünkkel legyőzzük mi is kevélységünket, álbölcseletünket és érzéki vágyainkat.
Jézus töviskoronája megtanít minket alázatosságra, lelkierősségre és türelemre. Vigasztalódjunk tehát mind, kik sanyargattatunk az élet siralom völgyében: a megátkozott föld nem annyira a mi számunkra termé töviseit, kiknek bűne miatt megátkozta tett volt, mint inkább az Istenember számára, ki által az átok nyomása alól fölszabadult.
Ha elviselhetleneknek látszanak az élet terhei, szenvedései, hasonlítsuk össze megérdemlett szenvedéseinket az ártatlan Üdvözítő töviskoszorújával és megenyhülnek, édesekké lesznek szenvedéseink. A mennyire megenyhiti azonban Jézus töviskoszorúja és édesekké teszi a szenvedők fájdalmait, ép úgy megszégyeniti, megátkozza és rettegéssel tölti el azokat, kik csak élveket hajhászaak folyton és kerülnek, zúgolódva tűrnek el minden szenvedést, minden próbálta tást.
Mi ne keressük kedveseim a test élveit, ne kerüljük a megaláztatás és szenvedés töviseit. Jézus töviskoronája és magasztos vallása nem erre tanitnak minket; hanem tanitnak és lelkesitnek, hogy fékezzük meg e testet, rendetlen kívánságait és szenvedélyeit. »Mert ha a test szerint éltek — mondja az Apostol (Rom. VIII. 13) — meghaltok; ha pedig a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok. «
A tövisek itt a földön Krisztus követőinek, örököseinek osztályrészök: a rózsák csak e tövisek között és e tövisek ágain’teremnek, hogy mennyekben a kiválasztottak fejeit ékesítsék egykoron.
De ah mily ellentét! Jézus fejét tövisekkel, a világ fiai- és leányaiét folyton csak virágokkal látjuk övezve. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal. Bölcs. II, 8.
Nézzétek a töviskoszorúzott Jézust: eltorzult legszebb arczulatja, hajzata fölbomolva, a vér patakzik halántékáról; nézzétek a világ hiú fiait és leányait: arczukat szépitő szerekkel mázolják be, hajzatukat mesterkélten fonogatják, tollakkal és virágokkal cziczomázzák, szagositják, hogy tetszelegjenek, hogy botránykoztassanak és maguk is vétkezzenek.
De ti hiú lények! Meddig fog e virág fejeteken zöldelleni ? Meddig fog arczotok szépsége tartani? Tán rövid ideig, tán holnapig: a virág elhervad, a szépség mint a füst eloszlik, az élet élvei elmúlnak s ti elfonynyadtan a halál ágyára fogtok terülni; s mert itt megvetettétek Krisztus töviskoronáját, az örök fájdalmak töviskoronája fogja gyötörni halántékaitokat. Vessétek el e hiú ékességeket, melyek csak romlástokat idézik elő s övezzétek fejeiteket Krisztus töviskoronájával: a bünbánat és szenvedés töviskoszorújával. — Vagy, ha szeretitek a szép virágokat, ám ékesitsétek fejeiteket virágokkal: az ártatlanság liliomával, az isteni szeretet rózsájával, melyek el nem hervadnak soha s melyek legszebb ékességei lesznek, örök dicsőségtek koronájának. Úgy legyen.”
(Forrás: A legyőzött király diadala – nagyböjti beszédsorozat, melyet 1879-ik évben a kalocsai érseki főszékesegyházban tartott Kanyurszky György, 1879, Kalocsa)
Marosi Anita
Kárpátalja.ma