Hajtás a romokon

A volt orosz laktanya helyén még ma is élnek, akik nem hallottak Jézus Krisztusról és nincs bibliájuk sem. Missziói egyházközségeket bemutató sorozatunk következő állomása egy olyan református gyülekezet, ahová szívesen fordulnak tanácsért azok is, akik mit sem tudnak az egyházról.

A nemrégiben még működő katonai repülőteréről és a fiatalkorúak börtönéről elhíresült Tökölön január elsejétől nyilvánították missziói gyülekezetté a református gyülekezetet. A többségében katolikus rácok lakta Csepel-szigeti városba több határon túli és fővárosi család is letelepedett. A református gyülekezetnek 2010 óta van temploma a városban, azóta több kisgyermekes család is bekapcsolódott a közösség életébe. Ott jártunkkor épp imaórára gyülekeztek néhányan.

Gondnoksággal mond köszönetet

– Ez egy kicsi, de összetartó közösség – mondja Simon Gyula, a gyülekezet újonnan megválasztott gondnoka. A kárpátaljai származású építész négy éve lakik családjával Tökölön. A családfő két éve konfirmált, a gyülekezeti tagok jelölték presbiternek és gondnoknak is. Azért vállalta a tisztséget, mert így akarta megköszönni Istennek feleségét és három gyermekét.

– Ez a gyülekezet sok nehézségen ment keresztül. Akik ide járnak, azoknak erős a hite, ezért minden reményem megvan rá, hogy nagyobb közösséggé is válhatunk. Nézegettem is építész szemmel a templomot, elférne ide egy karzat.

Szolgálni a város javát

A gyermek-istentiszteleti helyiségben beszélgetünk Ecsedi Beáta leendő hitoktatóval.

Körülvesznek minket a tavalyi nyári táborban és a karácsonyi kézműves foglalkozáson készült tárgyak.

– A gyerekek figyelmét ma már csak kreativitással lehet megragadni – vélekedik a kismama, aki a vasárnapi iskolai foglalkozásokat tartja, és időnként a hitoktatásba is besegít. Négy fiút nevel, tapasztalatait a gyülekezetben is kamatoztatja, szívesen alkalmaz drámapedagógiai eszközöket a tanításban.

– Sikerült már jó pár gyermek figyelmét megragadni, akik aztán a szüleiket is elhívták az istentiszteletre. Pedig volt idő, amikor úgy tűnt, már-már elfogy a gyülekezet. Szépen lassan azonban erőre kaptunk: Thuróczy István tiszteletes a templomunkat, Szabolcsik Eszter pedig a gyülekezetünket kezdte felépíteni.

Farmernadrágos lelkész

– Még én is oda szoktam figyelni arra, ami az istentiszteleten mond a lelkész, mert érthetően beszél. Másoktól bonyolult igehirdetéseket hallottam, ami nem a mi nyelvünkön szólt – mondja Terbócs Richárd. A fiatal focista a Bocskai István Református Középiskolába jár. Az imaórára elkísérték barátai is, bár ők inkább kint várakoznak. Szabolcsik Eszter talál velük közös témát, váltanak néhány szót a fociról és a gyülekezetbe is meghívja őket.

A korábbi társegyházközség beosztott lelkésze szeptember óta gondozza a tököli gyülekezetet. Bár a lelkészváltás miatt többen elhagyták a gyülekezetet, a közösség egyre gyarapodik. A napszemüveges, farmernadrágos lelkészt olyanok is felkeresik, akik semmit sem tudnak az egyházról.

Bibliát sem fogtak a kezükben

– Egy fiatal lány keresett fel a problémájával néhány hónappal ezelőtt. Elmondta, hogy egy keresztyén pszichológus tanácsára határozta el, hogy a helyi gyülekezethez fordul.

Eleinte csak beszélgettünk, aztán felébredt benne a vágy, és eljött istentiszteletre. Kérte, hogy hozzak neki bibliát, mert sem neki, sem az ismerőseinek nincs egy sem. Most már a konfirmációra készül. Itt az emberek többsége hozzá hasonlóan sosem fogott a kezében Szentírást. Nagy kihívás minden előzetes ismeret nélkül elmondani nekik az evangéliumot – mondja a lelkész. Tökölön sokáig orosz laktanya működött, többen kötöttek házasságot az itt szolgáló katonákkal, és bár hallottak Jézus Krisztusról, számukra ez a név nem mond semmit.

– Sokak számára én testesítem meg az egyházat. Ha azt látják, hogy egy szituációt teljesen másként oldok meg, mint ahogy ők tudnák a saját eszközkészletükkel, akkor lehet, hogy elkezdenek érdeklődni, miért reagálok másként. Az a dolgom, hogy ezzel is bemutassam az embereknek az Úr Jézus Krisztust.

Nem fél embernek látszani

A lelkipásztorral a nyolcvanéves, dohos parókiaépületben beszélgetünk, de az épület levegőjét nem lehet soká bírni.

– Ez lenne az irodám, bár inkább a vállamon hordom belőle, ami igazán fontos – viccelődik a lelkész. A rossz állapotban lévő parókiára nem költözhetnek be családjával, a felújításra pedig egyelőre nincs pénz. Annak ellenére, hogy nap mint nap messziről ingázik, ahányszor csak teheti, családokat látogat. A választói névjegyzékben szereplő reformátusokat és hittanosait egyaránt felkeresi, egy-egy keresztelő családhoz többször is ellátogat. Ilyenkor nemcsak az adatokat veszi fel, hanem arról is elbeszélget a felnőttekkel, mit jelent a keresztség és mit nem.

– Ismerjük a válási statisztikákat is. A fiatal családoknak elmondom, hogy az igéhez fordulhatnak tanácsért, hiszen a Szentírás rengeteg segítséget adhat a házasság gondozásához és a gyermekneveléshez. Én is beszélek a családomról, és azt is látják, ha fáradt vagyok. Mikor megkérdezik, hogy bírom, akkor elmondom, hogy nem a saját erőmből csinálom. Meg kell mutatni az embereknek, mit jelent hinni, mit jelent keresztyén gyülekezetnek lenni, Jézus Krisztus ismeretében élni. Ha tíz családból egynek sikerül segíteni, már megérte.

Bearanyozzák a napját

A tököli missziói gyülekezethez szórvány is tartozik.

– Nyitott, befogadó, élni akaró kis közösség van Szigetcsépen. A hittanosok száma néhány hónap alatt megduplázódott az iskolában, és több csépi szülő is jelezte, hogy szeretnék óvodai hittanra járatni gyermeküket – számolt be a lelkész.

Szabolcsik Eszter nemcsak a fiatalokkal foglalkozik szívesen, három öregek otthonába is rendszeresen jár látogatni.

– Mikor elfáradok és úgy érzem, nem bírom tovább, mindig történik valami, ami bearanyozza a napom. A családok tudják, hogy ingázom. Felhívnak, hogy itt vagyok-e még, és hoznak egy kis levest, vagy ha beugrok hozzájuk valamiért, már terítenek is. Látják a lelkész mögött az embert.

Gyógyulnak a sebek

– Mikor idekerültünk, a húszéves gyülekezet annyira meg volt törve, hogy átlagosan hatan-heten jártak istentiszteletre. Megdöbbenten láttam az első vasárnap, hogy az emberek kint álltak a templom előtt, mert nem volt, aki ajtót nyisson. Ezután két autóval jöttünk, és míg Halásztelken prédikáltam, a férjem kinyitotta a tököli templomot, előkészítette az énekeskönyveket, húzta a harangot. Mostanra már mindent maguktól intéznek a gyülekezeti tagok; van olyan néni, aki tíz perccel hamarabb jön, hogy meglocsolja a virágokat. Hálás vagyok a presbitériumunkért is, mert imádkozó testvéreket választott meg a gyülekezet, akik nem restellnek szervezni, családot látogatni, meghívni újabb embereket a gyülekezetbe. Számíthatok a környékbeli lelkészekre is, akik szívesen adnak tanácsot a gyülekezetvezetéshez – számolt be a lelkipásztor.

Egyszer kikel a vetés

A tököli gyülekezetben buzog a tettvágy. Míg beszélgetünk, folyton újabb és újabb ötletek kerülnek szóba. Felvetődött egy gyermekkönyvtár kialakítása a gyülekezetben; tervezik, hogy az évekkel ezelőtt megkeresztelt gyerekeknek üdvözlőlapot küldenek, és szó esett a nyári gyermektáborról is. A lelkipásztor a romos parókia hosszú udvarán egy leendő focipálya és egy játszótér körvonalait vázolja fel. Mivel Tökölön kevés az óvodai és a bölcsődei férőhely, családi napközi elindítását is fontolgatják a gyülekezethez tartozó szakemberek bevonásával. Az idősek ellátására egy gondozószolgálat ötlete is felvetődött, és tervezik egy baba-mama kör elindítását is, ahol a kismamákat gyermeknevelési tanácsadással várnák.

A tököli református gyülekezetben nemcsak a gyülekezet építése a fontos, hanem a szolgálat is a városiak felé. Mégis remélik, hogy a közösség növekedése nem áll meg. A lelkipásztor úgy fogalmazott:

– Ha az egyháznak fontosak az emberek a maguk hétköznapi problémáival, akkor egy idő után fiatalok és idősek, egyedülállók és családosok nyitottak lehetnek a hitre is. Egyszer kikelhet a vetés, és megérthetik, amit tőlünk hallanak.

Jakus Ágnes

Forrás: parokia.hu