Vasárnapi üzenet: Nincs hiábavaló szeretet
„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik…” (Róm 8,28)
Isten minden embert jónak teremtett, s azt szeretné, ha cselekvéseink ebből a jóból gyökereznének. Életünkben nagyon sokat dolgozunk, fáradozunk, cselekszünk, teszünk azért, hogy valamilyen irányban megváltozzon helyzetünk. Minden jelenben tett cselekedetünk kihat a jövő eseményeire. Sokszor átérezzük tetteink sikertelenségét, és csalódottság tölt el bennünket, de ha ezek a cselekedetek a szeretetben gyökereznek, akkor alapvetően jónak számítanak. Így a megélt kudarc sem lesz olyan nehéz, mint először gondoltuk.
Nincs hiábavaló szeretet. „A szeretet soha el nem múlik” – olvassuk Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelében. A szeretetből történő tettek emelik a világban a szeretet mértékét, értékét. Az én tetteim növelik a világban a szeretet nagyságát. Isten- és emberszeretet alapozza meg a helyemet és a hozzáállásomat a világban. Az evangéliumban szereplő négy barát bizonyára szereti az inaszakadt, béna embert. Szeretetből segítenek, cselekszenek. Tömegbe, falakba ütköznek, de a szeretet meglátja az újabb lehetőséget a segítségre. A szeretetük eredményes lesz. Krisztus meggyógyítja barátjukat. Nem adják fel az első nehézség, kudarc után („a tömegtől nem tudták Jézushoz vinni”), hanem a szeretet megmutatja nekik az utat, ahol a szeretetcselekedetük győzedelmeskedik. Azt olvastam valahol, hogy „A szeretet minden akadályt legyőz”. Mennyire igaz ez az állítás!
A nagyböjtben, sőt egész életünkben nincs hiábavaló szeretet, böjt, imádság, jócselekedet, hanem ha a szeretet az alapja, még ha kudarc is, a jóra irányul. Csalódunk az ima, a böjt, az embertársunk és az Isten vonatkozásában, hogy sikertelenek voltunk, de mindennek jelentősége van. Sokszor nem hallgatnak ránk gyermekeink, nem fogadják meg a tanácsainkat, de ha mindezek szeretetből történnek, akkor mi még jót akartunk nekik. Böjtben az Istentől kapott lehetőségekkel élni azt jelenti, hogy szeretetben cselekedni.
Pősze Roland
mátyfalvai áldozópap