Magyarnak lenni hittel, szóval és cselekedettel! – március 15. Aknaszlatinán

A magyarság legnagyobb nemzeti ünnepén, a település tanúbizonyságot tett arról, hogy együttes erővel, méltóképpen tud fejet hajtani a hősök áldozata előtt.

„A múlt a jövendőnek tükre” – mondta Kossuth Lajos azokon a nevezetes napokon.

Településünkön, Aknaszlatinán rendhagyó történelemórával kezdtük nemzeti ünnepünket. Az eseménynek a Szent Anna Katolikus Óvoda adott otthont. Az előadást vendégeink, a Beregi Határőr Huszárezred lelkes fiatal képviselői tartották. Ők azok, akik több száz huszár közül képviselhették a beregi térséget a 2017-es Nemzeti Vágtán.

Példaképüknek a 11. Székely Határőr Huszárezredet választották, amely akkoriban Erdélyben állomásozott. Elsődleges céljuk, hogy minden korosztállyal megismertessék a lovaglás szépségeit, a hagyományőrzés fontosságát és átadhassák ez irányú történelmi ismereteiket. Ezért „toborzást” is tartanak egy olyan közös tábor megtartásához, ahol minél több határon túli és anyaországbeli magyar gyereknek kívánják megmutatni ezt az életformát. Ezt az eszközeiben és infrastruktúrájában is korhű huszártábort idén nyáron szeretnék megtartani. Előadásuk négy részből állt: a huszárság bemutatása és eredete; a 11. Székely Határőr Huszárezred bemutatása, szerepük az 1848-as eseményekben; saját huszárcsapatuk bemutatása; viselet- és fegyverbemutató.

A Petőfi Program és az anyaország közreműködésével jöhetett létre a találkozó. Köszönet érte Molnár János huszárkapitánynak és azoknak a lelkes fiatal embereknek, akik időt és energiát nem kímélve, mindent megtettek azért, hogy velünk ünnepelhessek. Molnár Mátyás, D. Pethe István és Szilágyi Fruzsina jelenléte jelkép értékű volt ezen a napon.

A rendhagyó történelemóra után az ünnepi köszöntőbeszédek, majd a település magyar szervezeteinek közös műsora következett.

„Ha kérdést intéznénk, itt vagy a világ bármely részén, hogy melyik a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, nagy többségük gondolkodás nélkül vágná rá: március 15. Ezt az ünnepet minden magyar, minden rendszer, a legkülönbözőbb politikai irányzatok, mozgalmak és pártok, a legkülönbözőbb gondolkodású emberek vallják magukénak.” – hangzott el Kocserha János, a település alpolgármesterének köszöntő beszédében. A szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki, hanem a közös célért tenni akaró egyének teremtették meg. Az alpolgármester felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az összefogás megsokszorozza az egyének erejét is, és hogy az 1848-as események tanúsága mai napig egyik legfőbb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Március idusa mutatja meg nekünk azt a reményt, hogy minden zsarnokság megroppantható. A kivívott szabadság azonban nemcsak jogokkal, de kötelezettségekkel is jár.

Sari József szuggesztív erővel előadott beszéde következett Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Felső-Tisza-vidéki Szervezetének képviseletében.

„… micsoda március! Szinte látom magam előtt a Pilvax kávéház lelkes csapatát Petőfivel az élen, akik egymás szavába vágva fogalmazzák meg a nemzet követeléseinek 12 pontját szabadság, egyenlőség, testvériség alapon. Micsoda ifjúság, lelkesek és lelkesítenek… Fokozatosan gyűlt köréjük a tömeg… A kocka el volt vetve. A pesti események futótűzként terjedtek szét az országban. A szabadságharc visszafordíthatatlanul elkezdődött. Micsoda ifjúság! Évtizedekre, évszázadokra meghatározták az események menetét. Megértették a mindenkori elnyomó hatalommal, hogy a szabadság mindenek felett!”

Ma is hasonló fiatalokra van szükség, akik lelkesek és lelkesíteni is tudnak. Akiknek életeleme a szabadságba vetett töretlen hit és szeretet, jelszava pedig: „A haza minden előtt!”

Szedlák Gyula, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének elnöke is szólt az egybegyűltekhez. Mivel egyben az alapszervezet megalakulásának 30. évét is ünnepelte a település, külön köszönetet mondott az eddigi támogatásért és bizalomért.

„Hosszú, ezeréves történelmünk során sok viszontagságon ment keresztül a nemzet. Néha úgy tűnt, hogy teljesen le van taposva az európai nagyhatalmak által. Az erő mégis visszatarthatatlanul kirobbant az 1848-as események kapcsán. Nem tiszavirág-életű fellángolás volt, hanem egy teljes értékű szabadságharc. A nemzet e napon minden viszontagság ellenére testben és lélekben újjászületett. E napon a nemzet pajzsra emelte legjobb fiait és megbízta őket azzal, hogy teremtsék újra a hazát, a szabadságot.”

A köszöntő beszédek után a Bolyai János Középiskola, a Szent Anna Katolikus Óvoda, a Nefelejcs Tánccsoport, a Nefelejcs utánpótlás-tánccsoport közös ünnepi műsorát láthatta a szép számban megjelent ünneplő magyarság. Az előadásban közreműködött a település fúvós- és citerazenekara is.

Az ünnepség után a hősökért és vértanúkért felajánlott szentmise és keresztút következett római katolikus templomban.

Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon. A forradalom hősei között vannak olyan személyek, akiknek nevét aranybetűkkel írták fel a nemzet történelem könyvébe. De sokan vannak mások, akikről senki sem hallott. E napon ne feledkezzünk meg azokról az emberekről sem, akik csendben, a maguk helyén tették a kötelességüket, amit a sors rájuk osztott. A névtelen hősökről, az özvegyekről, az árván maradt gyermekekről, hiszen ők is a forradalom részei és hősei voltak. A magyar nemzet egy testként mozdult meg 1848 tavaszán. Mutassuk meg a világnak, hogy még mai is egy test vagyunk! Éljünk jogainkkal, és éljünk kötelezettségeinkkel is! Álljunk ki szabadság és az igazság mellett, a gyengék és elesettek mellett! Olyan példát mutassunk, hogy emberöltők múltával is lehessen hazánk és lehessen szabad márciusi ifjúság!

Az 1848-49-ben történt eseménysorozat, és az ősök áldozata nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma Európában még mindig magyarnak vallhatjuk magunkat. A ránk maradt hagyatékot büszkén vállalva, szavainknak, viselkedésünknek és tetteinknek tükrözniük kell azt a magyar erkölcsöt, amelynek örökösei vagyunk, éljünk a világ bármely pontján!

Vargyas Ildikó
Petőfi Sándor Program