Régi idők nagyböjti gondolatai: 20. nap

Hock János nagyböjti tanítása 1894-ből.

„Mert az élet rögös utjain csak egyetlen árnyas helyet, egyetlen nyugvó padot találhatunk, a hol fáradt elménk megpihenhet; s ez a keresztény remény.
Oh, boldog, ezerszer boldog az, a kinek lelkében ott ragyog teljes fényével a hit termékenyítő ereje, — s a kételyek homálya árnyat nem vet világára. Mert szivünk hit nélkül hasonló ahhoz a kisdedhez, amely bölcsőjébe — a honnan kivették — sirva kívánkozik vissza.”
(Forrás: Nagyböjti szentbeszédek, a Szent Ferenciek budapesti templomában tartotta Hock János, 1894)