Amit a kullancsokról tudni érdemes
Elkezdődött a kullancsszezon, így fontosnak tartjuk tájékoztatni olvasóinkat az ezzel kapcsolatos veszélyekről, illetve a megelőzési módszerekről. Ebben Molnár Attila, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Biológia Tanszékének munkatársa volt segítségünkre.
– Mik is a kullancsok, hogyan ismerhetjük fel őket?
– A kullancsok rendszertanilag a pókszabásúak közé tartoznak. A kifejlett egyedeknek négy pár lábuk van. Azonban nagyon fontos a kullancsoknál az, hogy a fejlődésük három szakaszban történik. A nőstény lerakja a petéket, azokból kikelnek a lárvák, amelyek körülbelül mákszemnyi méretűek vagy még annál is kisebbek. Nekik három pár lábuk van, de ez szinte szabad szemmel nem is látható. A lárvának vért kell szívnia ahhoz, hogy átkerüljön a nimfa fázisba, ami a következő fejlődési állapot. Ilyenkor már négy pár lába van, és nagyjából olyan méretű, mint egy gombostű feje. A nimfának, hogy kifejlett egyeddé alakulhasson át, újra táplálkoznia kell.
Tehát a kullancsok esetében – kórokozók szempontjából is – az a fontos, hogy ezeken a fázisokon mennek át életük során, s ez nem történhet meg vérszívás nélkül.
Ha tudjuk, hogy olyan helyen voltunk, ahol kullancsot szedhettünk össze, akkor nézzük át magunkat, és ha valami szabad szemmel látható, nem póknak kinéző, nyolclábú élőlényt látunk magunkon, akkor gyanakodhatunk kullancsra. Ilyenkor érdemes rögtön lesöpörnünk magunkról, ha még nem kezdett el táplálkozni.
– Hol találkozhatunk kullancsokkal?
– A kullancsok nagyon változatos helyeken élnek. Ugyanúgy találkozhatunk velük egy réten, mint ahogy egy erdőben. Viszont azok a kullancsok, amelyeknek a táplálék forrásai közé az embereket is besorolhatjuk, elsősorban félárnyékos, árnyékos helyeken fordulnak elő, tehát az erdőkben, ligetekben. A kullancsok lábai elsősorban arra alkalmasak, hogy megkapaszkodjanak az áldozatukon és azon megkeressék a megfelelő táplálkozási helyet. A legtöbb kullancs, táplálkozás után elhagyja a gazdát, hogy át tudjon menni a következő fejlődési állapotba. Így egyfajta közlekedési eszközként használva a gazdatestet jutnak át A pontból B pontba.
Mivel a kutyákat előszeretettel sétáltatják parkokban, nagyon gyakran találkozhatunk kullancsokkal ilyen helyeken is. Vannak olyan emlősállatok, mint például a sünök, amik nagyon jól alkalmazkodtak a városi körülményekhez. Néha gyakrabban fordulnak elő parkokban, mint például a természetes élőhelyüknek tekinthető erdőkben. A tüskéikből adódóan a sünök nem tudják megtisztítani magukat a kullancsoktól, ezért gyakori hordozók.
Ha terepre megyünk, akkor tudnunk kell, hogy a kullancsok testfelépítése nem alkalmas arra, hogy ráugorjanak a gazdára. Ők folyamatosan várakoznak, például egy fűszálon, és amikor épp arra megy egy potenciális gazda, akkor kapaszkodnak rá és keresnek alkalmas táplálkozó helyet. Ez egy afféle „hegy megy Mohamedhez” effektus.
– Milyen betegségek terjesztésében van szerepük a kullancsoknak?
– A vérszívó életmódot folytató állatok között nagyon gyakori az, hogy valamilyen kórokozót terjesztenek. Ennek az az oka, hogy a vérrel felveszik az abban jelenlévő kórokozókat is. Ahhoz, hogy a kullancsok teljesen kifejlődjenek, legalább háromszor táplálkozniuk kell, általában ilyenkor gazdát is váltanak. Ha például egy lárva táplálkozott olyan élőlényből, melynek a vérében emberre vagy állatra veszélyes kórokozó volt, akkor az megmarad benne.
A kórokozók általában a vérszívók nyálmirigyeiben, vagy középbelében maradnak életben. Vérszívás során a méretük akár több százszorosára is megnőhet. Amikor elkezd megtelni az emésztőrendszerük, átmossák friss vérrel és visszaöklendeznek némi nyálat, vérmaradékot, amivel együtt a kórokozók is bejutnak az áldozat testébe.
A vírusok közül az egyik legismertebb a kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás. Ezt a kórokozót egyébként nagyon ritkán kapják el emberek, viszont megbetegedés esetén az nagyon komoly következményekkel járhat.
Fontos megemlíteni a Lyme-kór kórokozóját. Az első jel, amire felfigyelhetünk: a csípés környékén megjelenő vöröses gyűrű, ami általában kezelés hiányában átterjed más testrészekre is. Ez a betegség viszonylag könnyen kezelhető, azonban tünetei nagyon változatosak, így nehéz diagnosztizálni, ha nem figyelünk fel a gyűrűre, ami lényegében a kór határozóbélyege.
A kullancs encephalitis néven ismert kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás is kezelhető, ám csak idejében történő diagnosztizálás esetén. Az utóbbi ellen viszont létezik védőoltás.
A fentieken kívül egyébbetegségek terjesztésében is szerepe lehet a kullancsoknak
– Hogyan védekezhetünk kullancsok ellen?
– A kullancsok elleni védekezésnek a legfontosabb eszköze a megelőzés. A vérszívóknak szabad bőrfelületre van szükségük. Így a legfőbb védekezési módszer a zárt ruházat. Ez nyáron nehezebben kivitelezhető, így ilyenkor érdemes befújni kullancsriasztóval a szabad bőrfelületeket vagy akár a ruhánkat is.
Miután hazaértünk a kirándulásból, nézzük át magunkat, és ha esetleg valami kullancsra hasonlító élőlényt látunk magunkon, fordítsunk rá azonnal figyelmet. Ha 24 órán belül sikerül eltávolítanunk a parazitát, akkor elhanyagolható annak az esélye, hogy kórokozó kerüljön belénk.
– Mit tegyünk, ha kullancscsípés áldozatává váltunk?
– Ha észrevettük, hogy kullancs van rajtunk, akkor a legfontosabb, hogy minél előbb távolítsuk el. Ha azt látjuk, hogy a parazita már nagyméretűvé nőtt, az arra utalhat, hogy több mint egy napja táplálkozik. Ekkor már érdemes lehet orvoshoz fordulni. Egyéb esetben egy csipesszel vagy akár a körmünkkel is elvégezhetjük a műveletet. Gyógyszertárakban lehet kapni kullancseltávolító eszközöket, de ezek megléte sem feltétlenül szükséges. A kullancs testét a bőrfelülethez lehető legközelebb kell megcsípni, majd lassan kifelé húzni. Nem kell csavargatni, sem gyufaméreggel izgatni, hiszen ez öklendezésre késztetheti, ami még inkább elősegítheti a kórokozók bejutását a szervezetbe. Érdemes figyelni arra, hogy az utótestét (potroh) minél kevésbé nyomjuk össze, hiszen ott található a legtöbb kórokozó.
A kullancs nagyon erősen belénk tudja fészkelni a szájszervét, de akkor sem kell megijednünk, ha esetleg az eltávolítás során a feje beleszakad a bőrünkbe. Amint eltávolítottuk a kórokozókat tartalmazó utótestét, már nem képes fertőzésre. A bőrben maradt részt kikaparhatjuk, de egy idő után az magától is kiesik. Azonban ha bármilyen panaszt érzékelünk az egészségügyi állapotunkkal kapcsolatban, akkor forduljunk orvoshoz.
Mindent összegezve azt javaslom mindenkinek, hogy nyugodtan járjon kirándulni, ne ijedjen meg, ha esetleg kullancscsípés áldozatává vált. Amit tennie kell ilyenkor az a gyors reagálás és az esetleges tünetek figyelése.
Jackánics László
Kárpátalja.ma