Dsida Jenő: Széttépett versek

Széttépett versek!
Papírfoszlányok!
Száz kis darabka Múlt,
Mit fel nem támaszt a Jövő!
Nézlek, nézlek benneteket…
Szemembe könny szivárog,
Nagy, fényes, forró könnycsepp
És olyan nagyon szomorú vagyok…

Jaj, siratom a gyilkosságot.

Tán jogotok lett volna élni!
Hisz élni édes, élni jó! – – –
Iszonyú önvád:
Én vagyok én, a kegyetlen bíró!

Jaj, siratom a gyilkosságot.

Oh, ha mégegyszer összerakhatnálak
Benneteket,
Lelkemnek mozaikos templomán
Ti sok kihullott, összezúzott ablak!
Már vége, késő! – – –
Széttépett versek,
Kicsi halottaim,
Titeket már csak sirathatlak!

1924. június 16.