Orosz Ildikó beszéde a KMPSZ központi tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt egyházi és világi méltóságok, kedves kollégák, gyerekek!

Új év kezdődik minden oktatási intézményben dolgozó pedagógus és iskolás gyermek számára, s ez érinti a teljes társadalmat, annak makro – és mikroközösségét egyaránt. Mert az új tanév új feladatokat, kihívásokat hoz a közvetlenül érintetteken – a pedagógusokon és tanulókon – kívül a szülők, nagyszülők, a közvetlen környezet, a döntéshozók és az oktatási intézmények fenntartói számára is. Mindenki új terveket, álmokat sző, és friss remény hatja át ősszel intézményeinket.

A tanévnyitók arról szólnak, hogy egy pillanatra megállunk rohanó világunkban, hogy a múlt tanév tanulságait megvonva, annak tapasztalataiból merítve megtervezzük a következőt. Ez a pillanat köti össze a múltat a jövővel. Tegyük ezt mi is most a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szemével, a szervezet tapasztalatai és munkája alapján, hogy a következő tanév eredményesebb és jobb legyen.

Immár a harmadik tanévet kezdjük az álnok módon, az ünnepi pillanatok után elfogadott oktatási törvény árnyékában. Nem tudjuk elégszer és elég hangosan elmondani mindenkinek, hogy ez a törvény milyen mélységes sebeket ejtett az ukrán demokratikus államiságban vetett hiten, a kisebbségek, így a kárpátaljai magyarok lelkivilágában. A törvény ugyanis, az ukrán állam alapját jelentő alkotmányt megsértve, több évszázada működő kisebbségi jogokat vont meg a kárpátaljai kisebbségektől. Még a 20. század legsötétebb évtizedeiben is érvényesülni engedett jogokat vett el tőlünk az anyanyelvű oktatás és nyelvhasználat terén. Mindezt olyan körülmények között hajtották végre, ami házszabályellenes, és más esetekben az ily módon elfogadott törvényt az ukrán alkotmánybíróság megsemmisítette. A kisebbségek jogaira nem reagáltak ilyen érzékenységgel, sőt az államapparátus a nemzetközi kritikákra sem reagált, még a Velencei Bizottság javaslatait sem vette figyelembe, annak ellenére, hogy az államelnök megígérte, hogy teljesíti azokat. Egy reményünk maradt: hogy az új államelnök és annak pártja, amely immár megkötések nélkül megszavazhat minden módosítást és változtatást, betartja ígéretét, hogy megvédi a kisebbségek jogait, támogatja azok anyanyelvhasználatát.

Új kormányunk van, s új oktatási miniszterünk: Anna Novoszad. Problémáinkat ismeri, hiszen az elmúlt évek összes tanácskozásán, ahol a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség kifejtette véleményét, ott volt elődje mellett. Az újonnan kinevezett miniszter asszony megkapta írásban szövetségünk alapos jogi érveléssel alátámasztott véleményét az oktatási törvény jogsértésével kapcsolatban, ahogy konstruktív javaslatainkat is a problémák feloldásáról. De a nyár hosszú és politikailag is forró volt, megeshet, hogy nem emlékszik rá, ezért a KMPSZ elnöksége összefoglalja a múlt évben felvetett problémahalmazt és a megoldásukat célzó konstruktív javaslatokat, s még szeptember folyamán megküldjük ezeket a miniszter asszonynak, valamint minden oktatási és kisebbségi kérdéssel foglalkozó hivatalnak.

Sajnos, meg kell megállapítanunk, hogy több tucat kérésünk és számos tárgyalásunk ellenére sem vették figyelembe javaslatainkat az elemi iskolák államnyelvi, anyanyelvi és idegennyelvi óraszámainak racionális megosztásával kapcsolatban. A kettős beszéd és a bürokratikus hivatali nyelv mögé bújtatták azon törekvéseiket, hogy anyanyelvünket idegennyelv kategóriába szorítsák, hogy ez által más idegen nyelvet ne tanulhassanak a magyar iskolások. A rendelet mindent a helyi tantestületekre hárít, az iskolák vezetőire, akikre viszont nyomást gyakorolnak, és számos iskolának a tantestületi döntések ellenére sem hagyják jóvá az óraelosztást, ami a bérszámfejtés alapja, míg a standard szerinti óraszámok nem kerülnek be ukrán nyelvből az óraelosztásba. Ez pedig magával vonja a magyar nyelv óraszámainak csökkentését, kiszorítja az idegen nyelvet a tanrendből. Kérem a kollégákat, hogy ne hagyják magukat, álljanak ki igazukért! A kis csaták győzelmei vezetnek a harcok megnyeréséhez. A pedagógusszövetség támogat benneteket szakmai, jogi tanáccsal, ha szükséges, ügyvéddel, és a magyar közösség is ott áll mögöttetek, de a csatában közvetlenül ti vesztek részt, nektek kell megvívni igazatokért, most rajtatok múlik az eredmény. Hogy mindez sikerülhet, arra is van példa a múlt tanévből.

Több mint két évtizede zajlik a csata a magyar tannyelvű osztályért Fancsikán. Hiába a tucatnyi szülői kérvény, hogy nyissanak magyar osztályt, a hatalom vagy nem reagál, vagy háttérpropagandához folyamodik: felkeresik a szülőket és lebeszélik őket gyermekeik anyanyelvű oktatásáról. Arra hivatkoznak, hogy ez a gyermek érdeke, mert csak ha államnyelven tanul, akkor boldogulhat Ukrajnában. Ilyenkor sose hívják fel a figyelmet arra, hogy ahány nyelv, annyi ember, sem arra, hogy minél több nyelvet tudsz, annál több esélyed van életpályád kiteljesedéséhez, terveid, álmaid, ambícióid megvalósításához. Az éven a fancsikai magyar közösség önmagába vetett hitét és jól megfontolt érdekeit ezzel a suttogó propagandával és agitációval nem sikerült elnyomni. 16 szülő következetesen kiállt alkotmányos joga mellett, kérve a magyar tannyelvű osztály beindítását. Annak ellenére kiálltak és vállalták a problémát, hogy a Nagyszőlősi járás oktatási osztálya, az iskola igazgatósága bevetett számos más technikát a magyar tannyelvű osztály megnyitása ellen. A kezdeményezésre az igazgató első válasza az volt, hogy rendben van, de találjanak megfelelő, Ukrajnában elismert tanítói végzettséggel rendelkező pedagógust. Miután lett pedagógus, azt a járási oktatási osztály csak társadalmi nyomásra volt hajlandó kinevezni. Az igazgató következő lépése az volt, hogy megnyitja az osztályt, hisz kötelezik erre, de a szülők találjanak a faluban maguknak osztálytermet. Már elindult a keresés, hogy ki fogadja be a 16 árvát: a katolikus egyház vagy a református egyház? Esetleg a KMPSZ találjon nekik oktatásra alkalmas ingatlant, amit bérel vagy megvesz, s ahol elkezdhetik a tanulást? Mindezzel párhuzamosan a KMPSZ hivatalos levelekkel fordult a járási oktatási osztályhoz, hogy oldja meg a problémát, mert egy állami oktatási intézményben az adott körzethez tartozó minden gyereknek joga van a szülők által megválasztott nyelven tanulni. Egy állami iskolában a törvényadta lehetőségek keretein belül az állam köteles biztosítani a feltételeket, a tanárt, a tankönyveket, a tantermet. Fancsikán ezt nem akarták felvállalni, mintha a 16 gyermek szülei nem Ukrajna adófizető állampolgárai lennének. A levelek hatására végül mégis találtak tantermet a gyerekek számára. Az események kapcsán bennem többször is felvetődött, ha így fogadják az elsősöket, és tanulmányaik alatt végig ilyen lesz a vezetés és a kollektíva többségének a hozzáállása, lehet mégis célszerűbb lenne a négy elemi osztály számára vásárolni egy ingatlant, amit átadnánk az iskolának üzemeltetésre, s ahol barátságos légkör biztosítaná a gyerekek nyugodt, kiegyensúlyozott fejlődését.

Hasonló esettel fordultak hozzánk a Tiszaújhelyi Általános Iskolából, ahol immár 5. osztályba lépett a kis létszámú magyar tagozat, de az igazgató azt közölte a tanévzáró szülői értekezletén, hogy ő bizony nem tud számukra anyanyelvű tanárt biztosítani, ezért vagy elfogadják, hogy 5.-ben ukránul tanulják a tantárgyak zömét, vagy vigyék át a szomszédos település iskoláiba gyermekeiket. Ebben a kérdésben is megkerestük az igazgatót és a járási oktatási osztály vezetőjét, és felajánlottuk, hogy amennyiben állami szinten nem tudják megoldani a problémát, forduljanak írásban szövetségünkhöz vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolához, hogy mi találjunk alkalmas pedagógust. Hivatalos felkérés híján hiába küldünk bárkit, azt elutasíthatják.

A két eset kísértetiesen hasonlít a 30 évvel ezelőtti szlatinai eseményekre.

Aknaszlatinán 1968-ig önálló magyar tannyelvű iskola működött.1968-ban építettek egy szovjet monstrumot, és közös igazgatás alá vonták az orosz, ukrán és magyar iskolákat.  A magyar gyerekek komfortérzete romlott, 1988-ban már 7-8 tárgyat oroszul tanítottak a magyar tagozaton is, mert nem találtak, vagy nem akartak találni, vagy nem akartak alkalmazni magyar ajkú pedagógust. 1989-ben a tantestület néhány magyar pedagógusa a szülők bevonásával kezdeményezte az önálló magyar iskola visszaállítását a településen. A beadványukat egészen a minisztériumig kellett vinni, végül májusban cinikus döntést hoztak. Engedélyezték az önálló magyar iskolát olyan feltétellel, hogy kijelöltek egy életveszélyessé nyilvánított és bezárt óvodát erre a célra azzal, hogy amennyiben szeptemberig üzemképes állapotba hozzák, megkezdődhet az oktatás. Mindez a Szovjetunióban történt, nem volt sem anyagi, sem erkölcsi támogatás a közösség mögött, de hihetetlen kárpátaljai magyar-magyar összefogást inspirált a helyzet. A vidék minden részéről több tucatnyi önkéntes dolgozott 3 hónapon át, hogy újra megnyithassák az önálló magyar iskolát Aknaszlatinán, ami azóta is  egyik végvárunk, erősségünk és a járás harmadik legnívósabb intézménye. Gratulálunk nekik a jubileum alkalmából! Merítsünk erőt a bányászok konokságából, kitartásából most is, mert bár a Szovjetunió azóta már nem létezik, de az embernek déjá vu–érzése van, mintha a szelleme itt ragadt volna, s a hatalom irányítási technikái ugyanazok lennének, mint a múltban.

Az elmúlt tanév harcainak eredményeként kisebb-nagyobb sikerekről is beszámolhatunk. A minisztérium végre két évtizedes kitartó, konok levelezésünk eredményeként belátta, hogy az ukrán nyelv oktatását differenciálni kell annak függvényében, kinek anyanyelve, kinek második nyelve az ukrán. Igaz, ennek megvalósítása érdekében még nem történtek érdemi döntések, előrelépések, de a felvételinél jelentkező jelentős hátrányok orvoslása érdekében a nemzetiségi iskolák végzősei számára a kötelező emelt szintű ukrán tesztek esetében alacsonyabb ponthatárt határoztak meg. Ez nagyban növelte a magyar végzősök továbbtanulási esélyeit, bár ebben a mechanizmusban is volt buktató. A tesztek érettségi bizonyítványba bekerülő és az érettségit jelentő nyelvi kérdés csoportjára a ponthatár csökkentése nem vonatkozott. Az ukrán nyelv mélységeit mérő, a leendő ukrán bölcsészekre tervezett kérdésekkel birkózva a nemzetiségi iskolákban érettségizők nagy része nem érte el a kellő pontszámot, így bizonyítványukba az elégtelen került. Ez újabb anomáliát okozott a szakképzésben érettségizők számára, ugyanis hoztak egy olyan rendeletet a múlt tanév folyamán, mely szerint azok a diákok, akik az érettségin a nyelvtani feladatokból nem érik el az átmenő határt, nem kaphatják meg a szakképesítést igazoló bizonyítványt, még akkor sem, ha a szakmai teljesítményük kitűnő.  Tehát, aki megbukott a komplex emelt szintű vizsgán urán nyelvtanból, az már nem lehet ápolónő, könyvelő, rendszergazda, szakács, fodrász, stb. Viszont, amennyiben a komplex vizsga átlaga elérte a főiskolai továbbtanuláshoz szükséges ponthatárt, már mehet egyetemre. Ezt az anomáliát a nyári levelezések által sikerült részben feloldani a főiskola felvételi bizottságának, és augusztusra a komplex vizsgát sikeresen letett diákok is megkaphatták megérdemelt szakképesítésüket a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében. A Munkácsi Egyetem tanító szakos végzősei ezt már nem tehették meg. Ennek oka, hogy a munkácsi tanítóképző hivatalosan nem akkreditáltatta a magyar tanítóképzős csoportot önálló egységként, vagyis a felvételi után ők ukrán tannyelvű csoportként lettek nyilvántartásba véve a minisztériumban, így szerepeltek annak számítástechnikai rendszerében. Tehát rájuk nem vonatkozik az a rendelet, hogy a ZNO-ból alacsonyabb ponthatárt kell teljesíteniük, mint ukrán anyanyelvű kortársaiknak. Ez azt is jelenti, hogy ebben az évben több mint 10 magyar tanítóval kevesebb került ki a munkaerőpiacra, akikre pedig igen nagy szükségünk lenne. Hozzánk is fordultak, hogy mit tegyenek, de egyelőre bölcs választ nem tudunk nekik adni, mert az éven már nem tehetnek semmit, legfeljebb jövőre van esélyük, ha beiratkoznak egy magyar iskolába, ahol újra érettségiznek. A fenti példa ismét arra hívja fel figyelmünket, hogy mindenki, szülő és pedagógus egyaránt legyen résen minden pillanatban, és ne bízza a véletlenre a lehetőségeket,  ragaszkodjon a törvények által garantált jogaihoz.

A fent említett eset megismétlődhet jövőre a Beregszászi 3. számú Középiskolában. Egy másik, a múlt évben hozott rendelet szerint azokban a városokban, ahol több iskola működik, és közülük több kisebbségi nyelven is, az államháztartás terheinek csökkenése érdekében minimum 25 fős osztályok indítását engedélyezik. Tehát amennyiben az egyik magyar tannyelvű iskolában nincs meg a 25 fős létszám, a tanulókat át kell irányítani egy másik magyar tannyelvű oktatási intézménybe.  Ez vonatkozik a felső tagozatra is, vagyis az újonnan induló középiskolai osztályokra, nem csak az elemiekre. Ebben a tanévben a beregszászi 3-as számú középiskolában a 10. osztályba sem az ukrán tagozatra, sem a magyar tagozatra sem volt 25 jelentkező. Hogy ne veszítsék el az osztályt, olyan döntés született, hogy csupán ukrán tannyelvű osztályt indítanak, ahol a magyar tagozaton végzettek is tanulhatnak. A szülők ezt elfogadhatták, mert hivatalosan nem fordultak szövetségünkhöz tanácsért, és nem gondoltak bele ennek a következményeibe, vagy nem merték szavukat felemelni. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ezt az osztályt a minisztérium regisztrációs rendszerében ukrán tannyelvű osztályként fogják nyilvántartani, vagyis csak ukrán tannyelvű könyveket fognak számukra biztosítani, minden tantárgyat ukránul kell tanulniuk, és két év múlva a kötelező emelt szintű érettségin minden tesztet ukrán nyelven kell kitölteniük, mert két év múlva sem lehet a diákok érettségi jelentkezését magyar tagozatként regisztrálni a központi számítógépes rendszerben.

A fentebbi elszomorító példák és anomáliák ellenére a kárpátaljai magyar közösség és lakosság a két éve tartó kisebbségellenes politikai döntések, nyomásgyakorlás ellenére kiáll magyarságáért, tudatosan és következetesen választja az anyanyelvű oktatást. Annak ellenére, hogy a fiatalok jelentős része nem itthon dolgozik, így nem itthon neveli gyermekét, s demográfiai hullámvölgyben vagyunk, az iskolák magyar tagozatainak első osztályába mintegy 150-nel több gyereket írattak, mint a tavalyi tanévben. A 2019/2020-as tanévben a magyar tagozaton 2162 elsős kezdheti meg tanulmányait. Növekedett a magyart második idegen nyelvként választók aránya is. Ebben a tanévben összesen 1535-en fogják tanulni a magyart idegen nyelvként az 5. osztálytól kezdve heti 2 órában. Az anyanyelvű oktatás előtt még nagy lehetőségek állnak: számos olyan település van, ahol száz évvel ezelőtt jelentős, helyenként ezren felüli magyar közösség élt, ma pedig nincs magyar iskola és sokan nyelvet váltottak, de az ott élők keresik gyökereiket, ezért szeretnék nagy- és dédszüleik anyanyelvét is megtanulni.

A múlt év eredménye az is, hogy a KMPSZ kezdeményezésére az első osztályosok és az éven a másodikosok is ̶ a magyar nyelvet és olvasást a magyarországi tankönyvcsalád alapján tanulhatják. Ezért köszönet illeti a megyei pedagógus-továbbképző intézet beregszászi fiók intézetének munkatársait, akik a hivatalos eljárást lebonyolították, és az Ukrán Oktatási Minisztérium azon részlegét, melyek adaptálták a tankönyvcsaládot. Köszönet az EMMI-nek, hogy anyagi támogatásának köszönhetően a tankönyvcsaládot eljuttathattuk az iskolákba. A visszajelzések alapján ez örömet okozott gyereknek, pedagógusnak, szülőnek.

Az ABC-s könyvek és munkafüzetek anyaországi biztosítása a KMPSZ válláról is levett egy kis feladatot, mert ebben az évben azzal már nem kellett foglalkoznunk, hogy magunk szerkesszünk, írjunk munkafüzetet, olvasókönyvet, ami egyébként is külön szakma, hiszen alapos szakmódszertani ismeretet feltételez, mellyel mi nem vagyunk felvértezve. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség mint a kárpátaljai magyar oktatás szolgáltató háttérintézménye továbbra is tette a dolgát és változatlanul igyekezett előmozdítani a magyar nyelvű oktatás fennmaradását és fejlődését. Magyarországi alapítványi források támogatásával továbbra is kiadtuk a munkafüzeteket minden tantárgyból, és eljuttattuk azokat az iskolákhoz, ahogy megjelentettük az IRKA és a Közoktatás című időszaki kiadványainkat. Megszerveztük az óvodapedagógusok, tanítók, művészeti iskolák pedagógusainak évközi továbbképzéseit, a Kölcsey Nyári Pedagógusakadémiát. Ezeken a továbbképzéseken a múlt tanévben 363 pedagógus vett részt. Megrendeztük a tehetségeket felmérő tantárgyi vetélkedőket, melyen 3545 gyerek vett részt. Az érdeklődést felmutató tehetséges gyermekek számára nyári szaktáborokat szerveztünk mintegy 250 gyerek részvételével.

Az éven is sikeresen lebonyolítottuk az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szervezésében 2019. július 14-augusztus 23-a között több turnusban zajlott zánkai táborozást. A magyar iskolákból 4 turnusban 880 gyermek és 120 kísérő tanár táborozhatott. Az ukrán tannyelvű iskolákból a magyart idegen nyelvként tanuló gyermekek közül 2 turnusban 440 gyermek és 60 kísérő tanár üdült. Tehát összesen a 6 turnusban 1500 személy pihent a Balaton partján.

Köszönjük az EMMI-nek és a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak a támogatást, mely nélkül nem tudtuk volna megvalósítani a fenti programokat. Hadd köszönjem meg a KMPSZ irodájának, az ott dolgozó minden munkatársnak, hogy azt a feladatot, amit egyes állami intézményekben több főosztály végez, ez a kis csapat sikeresen megvalósította.

A Kárpát-medencei óvodaprogram második üteme 2018 januárjában indult. A második ütem keretében eddig sikerült felújítani és átadni 15 intézményt. 3 intézményben (Bilke, Dolha és Csontos) már befejeződtek a munkálatok, de még nem volt hivatalos átadás. Muzsalyban és Beregújfaluban most is zajlanak a felújítási munkálatok, illetve 7 óvodában kezdődnek még felújítási munkálatok az ősz folyamán. Újabb négy településen vásároltunk ingatlant óvoda számára: Minajban, Homokon, Nagybereznán és Beregszászban. Folyamatban van az engedélyek beszerzése azoknak az ingatlanoknak felújítására és óvodai átminősítésére, melyeket az első ütemből vásároltunk, ez a következő településeket érinti: Terebesfejérpatak, Aknaszlatina, Bakos, Szerednye, Kerepec. 2019 nyarán letették az alapkövét az eszenyi új óvodának.

Újabb lendületet vett a bázisiskola-program, melyet a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány bonyolít. Elkészült és nemsokára hivatalosan is átadásra kerülhet az Ungvári Dayka Gábor Középiskola és a Nagydobronyi Középiskola, ahol teljes körű felújítást végeztek. Folyamatban van az Aknaszlatinai, Kaszonyi, Nagyberegi Középiskola, valamint a Munkácsi Rákóczi Ferenc Középiskola felújítása. Az előkészítés fázisban van  ̶ ami a dokumentáció és engedélyek beszerzését jelenti  ̶  a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola, a nevetlenfalui, a bátyúi, a csapi középiskola, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, a Kossuth Lajos Középiskola felújításának ügye. Annak érdekében, hogy a következő nyár folyamán ezen oktatási intézmények megújuljanak, nagy szerepe és felelőssége van az intézmények fenntartóinak és vezetőinek. Ugyanis a tulajdonosoknak és az üzemeltetőknek a feladatköre, hogy beszerezzék a dokumentációt, ebben az alapítvány csak segítő, támogató lehet. Innét kérem az érintett igazgatókat, hogy konstruktívan álljanak a munkához, ne halasszák holnapra, ha szeretnék jövő szeptemberben megújult körülmények között kezdeni a tanévet. Köszönjük az alapítvány elnökének, Brenzovics Lászlónak, hogy minden politikai befolyását latba vetette, hogy intézményeink megújulhassanak, és Vass Ilonának, aki a lebonyolítást magára vállalta.

A fentiek is igazolják azt a mondást, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen, mert a fenti eredmények egy európai számára szinte lehetetlen helyzetben valósultak meg.

Hogy megvalósultak, az elsősorban a hitnek köszönhető. Egyrészt a Mindenhatóba vetett hit adhat erőt ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb választ az élet általi kihívásokra. A Mindenhatóban való hit tehet minket hitelessé cselekedeteinkben, a keresztényi hit közösségi ereje adhat erőt ahhoz, hogy ne csüggedjünk, hanem, ahogy a Bibliában meg van írva „egymás terhét hordozva”, egymásba kapaszkodva, egymástól tanulva megéljük a jelent, és egy szebb, nyugodtabb, boldogabb világba kormányozzuk a ránk bízott gyermekeket, fiatalokat. Sok sikert ehhez nektek, nekünk és mindenkinek, aki a jövő nemzedékért dolgozik!

Csongor, 2019. szeptember 7.